Gornja Bistra
Gornja Bistra falu Horvátországban Zágráb megyében. Közigazgatásilag Bistra községhez tartozik.
| Gornja Bistra | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zágráb |
| Község | Bistra |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Krešimir Gulić |
| Irányítószám | 10298 |
| Körzethívószám | (+385) 01 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1671 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 89,63 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 210 m |
| Terület | 20,25 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 55′, k. h. 15° 54′, k. h. 15° 54′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gornja Bistra témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Zágrábtól 14 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re északkeletre a Korpona folyó és a Medvednica-hegység közötti dombos vidéken fekszik.
Története
Bistra neve 1209-ben bukkan fel először írott forrásban II. András király oklevelében, melyben Bistrán kívül a Poljanica birtokot és a Szent Miklós plébániát is megemlíti. Az Orsich-kastélyt 1770 és 1775 között építette gróf Orsich II. Kristóf császári altábornagy Zágráb vármegye főispánja barokk stílusban. A gornja stubicai kastély a család téli, a gornja bistrai a nyári rezidenciájaként működött. A francia forradalmat követően a francia emigráns Carion gróf vásárolta meg. A család utolsó tagja 1939-ben a birtokkal együtt egy sunjai bőrgyárosnak a Kolar családnak adta el. 1946-ban államosították, majd 1959-ben gyermekkórháznak alakították át, melyet Zágráb városának költségvetéséből finanszíroztak. 1969-től a krónikus gyermekbetegségeket kezelő gyógyintézatként működik. Mintegy százötven egy és tizennyolc év közötti gyermeket gondoznak itt.
A falunak 1857-ben 495, 1910-ben 1088 lakosa volt. Trianon előtt Zágráb vármegye Zágrábi járásához tartozott. 2011-ben 1815 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 495 | 553 | 640 | 752 | 923 | 1088 | 1075 | 1183 | 1392 | 1409 | 1412 | 1329 | 1420 | 1569 | 1629 | 1815 |
Nevezetességei
Az Orsich-kastély[4] 18. századi egyemeletes háromszárnyú barokk épület. Főbejáratához mintegy nyolcvan méter hosszú gyertyánfasor vezet. A főhomlokzatot gazdagon díszítették, tizenöt ablakkal és három rizalittal tagolták. A középső rizalit félkör alakban nyúlik előre a főhomlokzatból. Ebben található az épületegyüttes központ része a nagycsarnok. Alul a főbejárat felett az Orsich család címere az 1773-as évszámmal. Legfelül háromszög alakú attika zárja, mely alatt egy koronás, oroszlános dombormű látható. A nagycsarnok ovális alakú, felül kupolával záródik. A falakat és a kupolát, mitológiai témájú falfestmények díszítik. A kupolán a festés dátuma az 1778-as évszám látható. Említésre méltó még a kastély kápolnája, mely at épület nyugati szárnyát zárja le. A kápolna két emelet magasságú, felül csehboltozottal. Egy főoltára és két mellékoltára van, az oltárok mögött festett építészeti alakzatokkal. A falakat barokk freskók borítják. A kialakított karzaton foglalt egykor helyet a kastély ura. A portál zárókövének felirata szerint a kápolna 1774-ben készült el. A kápolna tetőzete felett kis tornyocska található. A kastélyt szép park övezi, melyet valószínűleg a 19. század végén alakítottak ki. A park díszeiből fennmaradt a szökőkút, a gyerrtyánfasor és az egykori konyhakert kapuja. Az egykori tónak csak alig kivehető nyomai maradtak. A parkban számos faritkaság és díszcserje található. A kastélyt 1961-ben műemléki védettség alá helyezték, környezete helyi védelem alatt áll.
A sljemei Szűzanya, a horvátok királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma[5] 1932-ben épült Juraj Denzler tervei alapján. A zöld kőből épült templom, harmonikusan illeszkedik a környező erdő hangulatához. Az őshonos építőanyagok (kő, fa) felhasználásával épített külső formájú épület különleges kultúrtörténeti, építészeti, építészettipológiai és környezeti értékei miatt a horvát modern építészet egyik fő képviselője.
