Gephyromantis zavona

kétéltűfaj

A Gephyromantis zavona a kétéltűek (Amphibia) osztályába és a békák (Anura) rendjébe aranybékafélék (Mantellidae) családjába tartozó faj.

Gephyromantis zavona
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:Kétéltűek (Amphibia)
Rend:Békák (Anura)
Alrend:Neobatrachia
Család:Aranybékafélék (Mantellidae)
Alcsalád:Mantellinae
Nem:Gephyromantis
Faj:G. zavona
Tudományos név
Gephyromantis zavona
(Vences, Andreone, Glaw & Randrianirina, 2003)
Szinonimák
  • Rhacophorus zavona Grandison, 1953
  • Gephyromantis zavonaGuibé, 1978
  • Mantidactylus zavonaBlommers-Schlösser & Blanc, 1991
  • Mantidactylus (Gephyromantis) zavonaDubois, 1992
  • Gephyromantis zavonaVences & Glaw, 2006
  • Gephyromantis (Vatomantis) zavona — Glaw & Vences, 2006
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Gephyromantis zavona témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gephyromantis zavona témájú médiaállományokat és Gephyromantis zavona témájú kategóriát.

Előfordulása

Madagaszkár endemikus faja. A sziget északnyugati részén, a Tsaratanana Rezervátumtól a Manongarivo-masszívumig, 800–1000 m-es tengerszint feletti magassságban honos.

Nevének eredete

Nevét a malgas nyelvnek a sziget északi részén beszélt változatának zavona (köd) szavából alkották, utalva azokra a körülményekre, melyekkel a fajt leíró kutatók találkoztak. A nap csak kora délelőtt sütött ki, a többi része ködös, esős volt.

Megjelenése

Közepes méretű Gephyromantis faj. A hímek testhossza 35–41 mm, a nőstényeké 41–44 mm. Nagyon hasonlít a Gephyromantis granulatus fajra, de annál némileg kisebb, orra rövidebb, és combmirigyei kevésbé feltűnőek. A legtöbb egyed felső ajka mentén nem látható folytonos világos csík.[1]

Természetvédelmi helyzete

A vörös lista a veszélyeztetett fajok között tartja nyilván. Egy-egy helyen nagy számban fordul elő. Két védett területen, a Tsaratanana Rezervátumban és a Manongarivo Rezervátumban. Csak érintetlen esőerdőkben él. Élőhelyének területe folyamatosan csökken a mezőgazdaság, a fakitermelés, a szénégetés, az invázív eukaliptuszfajok terjedése, a legeltetés, és a lakott települések terjeszkedése következtében.

Jegyzetek

Források