Lippi Firenzében született, apja, Tommaso hentes volt. Szülei még gyermekkora alatt meghaltak. Nagynénje, Mona Lapaccia fogadta örökbe. 1420-ban a Karmelita Rend firenzei közösségében bekerült egy helyi névjegyzékbe ahol 1432-ig élt miután 1421-ben, 16 éves korában Karmelita fogadalmat tett. A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című művében, Giorgio Vasari azt írja "Tanulás helyett összes idejét saját és mások könyvére való firkálással töltötte, ". Vasari úgy döntött, hogy megadja neki a festővé válás lehetőségét. Végül is Fra Filippo otthagyta a kolostort, de úgy tudott, hogy fogadalma életben maradt. Egy 1439-es levélben azt írta magáról hogy ő Firenze legszegényebb szerzetese, kinek hat házasulandó unokahúg is gondviselése alatt áll.
1452-ben a firenzei S. Giovannio zárda káplánja lett, 1457-ben a S. Quirico rektora Leganiában és úgy tűnik, időnként jelentősebb bevételre tett szert, de ennek ellenére folyamatos szegénységben élt.
Vasari Fra Filippóról szóló történetei között romantikus kalandok is találhatók, bár ezek valóságtartalmát modern életrajzírói vitatják. Fra Filippo látogatásai Anconába és Nápolyba és mór kalózok általi rabsága, melyből állítólag rajztudásának köszönhetően szabadult ki, csak Vasari írásaiban található meg. 1431 és 1437 közötti karrierjéről nincsenek adatok.
Fennmaradt dokumentumok alapján szinte bizonyossággal mondható, hogy 1456 júniusában Fra Filippo a Firenze közelében lévő Pratóban élt, ahol freskókat festett a helyi katedrálisban. 1458-ban míg a freskókon dolgozott, elkezdett festeni egy képet a pratoi Szent Margerita zárda kápolna számára, ahol Lucrezia Butival találkozott. Lucrezia egy firenzei, Francesco Buti gyönyörű lánya volt, akit egy időre valószínűleg a nővérek gondjaira bíztak. Lippi engedélyt kért hogy Lucreziát használhassa Madonnája ihletéül, ám a lányt szenvedélyes szeretkezés után megszöktette és saját házában tartotta az apácák minden, a lány visszaszerzése érdekében tett, erőfeszítése ellenére.
Művészete
Fra Filippo Lippi a kalandos életű karmelita szerzetes a firenzei quattrocento festészet egyéni stílusú képviselője. Művészetéből életöröm sugárzik, a képein a szent jelenetek gyakran profán tartalmat kapnak. A két Masaccio- kortárs a szent életű dominikánusFra Angelico és a szabadosabb életvitelű Fra Filipo Lippi hasonló művészi munkásságát sem elsősorban a szigorú rendi szabályok irányították. Életműveik freskóciklusokat és számos kisebb-nagyobb oltárképet foglalnak magukban. Fra Filippót nem nagyon foglalkoztatták a kompozíciós témák, de freskóinak, táblaképeinek ösztönös bája, lírai festőisége, a színek és formák frissessége bőségesen kárpótol ezért. Néhány motívumát, mint a tánclépésben ábrázolt, lebegő ruhájú nőalakok vagy a Madonna és a gyermek bensőséges kapcsolatát a következő nemzedék, Botticelli és Ghirlandaio művein láthatjuk újra viszont.
Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete; [válogatta, az előszót és az életrajzi bevezetőket írta és a képaláírásokat összeállította Vayer Lajos] ; [fordította Zsámboki Zoltán]. 2. kiad. Budapest : M. Helikon, 1978. 711 o. 76 t. ISBN 963-207-412-2
Művészeti lexikon. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967. 3. köt. Lippi, Fra Filippo lásd 96-97. o.
Tátrai Vilmos: Filippo Lippi; Corvina, Bp., 1977 (A művészet kiskönyvtára) ISBN 963-13-0137-0