Formula–2
A Formula–2, rövidítve F2 egy együléses autóverseny-sorozat, amelyet a Nemzetközi Automobil Szövetség rendez. Először 1948-ban szabályozták, majd 1985-ben a Formula–3000 váltotta fel. 2009-ben, majd 2017-ben az FIA újjáélesztette az FIA Formula–2 bajnokság formájában.
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/eb/Guanyu_Zhou_2021_FIA_Formula_2_Silverstone_Winner.png/220px-Guanyu_Zhou_2021_FIA_Formula_2_Silverstone_Winner.png)
A Formula–2-ből sok vezető jutott át a Formula–1-be, többek közt Charles Leclerc, Carlos Sainz, Lewis Hamilton, Mick Schumacher, illetve Csou Kuan-jü.
Története
A háború előtt
Már a második világháború előtt rendeztek versenyeket a Grand Prix-versenyautóknál kisebb és gyengébb autóknak. Ezt ekkoriban voiturette-versenyzésnek hívták. Itt leginkább kezdő és kevésbé tapasztalt versenyzők szerepeltek, akik először itt szerették volna kipróbálni magukat. A háború után a szabályok másfél literes turbófeltöltős motort engedélyeztek. A Grand Prix-versenyeken ekkor vagy 3 literes turbófeltöltős, vagy 4,5 literes, benzinbefecskendezéses motorokat használtak.
A Formula–2 hivatalos létrejötte (1953-ig)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/2/20/Veritas_Meteor.jpg/250px-Veritas_Meteor.jpg)
1946-ban az FIA elhagyta a korábbi 3 literes, turbós szabályokat, és létrehoztak két új kategóriát, a Formula–A-t és a Formula–B-t (később Formula–1 és Formula–2). A Formula–A továbbra is a korábban használt 4,5 literes motorokat használta, a Formula–B-ben viszont a régi voiturette-szabályokat elhagyva 3 literes motorokat vezettek be, ezzel tettek kísérletet a Formula–1-gyel szembeni különbség kiegyenlítésére.
A motorok gyengébbek és kisebbek voltak a Formula–1-ben használtaknál. Itt 2 lehetőségük volt a csapatoknak: 2 literes normál vagy 750 köbcentiméteres turbós motort használtak (utóbbi volt a gyakoribb). A Formula–2 olcsósága miatt döntött úgy a Cooper, hogy beszáll a sorozatba, ugyanis az F1, ahogy akkoriban sok más gyártónak is, túl drága lett volna. Valamint úgy gondolták, hogy a kor két legsikeresebb konstruktőre, az Alfa Romeo és a Maserati ellen nem lenne esélyük.
Az 1,5 literes éra (1957–1960)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/e/e6/Porsche_718_F1_von_Carel_de_Beaufort%2C_Leidschendam-Museum.jpg/200px-Porsche_718_F1_von_Carel_de_Beaufort%2C_Leidschendam-Museum.jpg)
Az 1500 köbcentiméteres motorokat 1957-ben vezették be az F2-ben. Ebben az időszakban a farmotoros Cooperek voltak a legsikeresebbek. Rajtuk kívül a Porsche és a Ferrari (a „cápaorrú” Dino 156-ossal) ért el jelentősebb sikereket. Érdekesség, hogy ekkor a Ferrari párhuzamosan szerepelt a Formula–1-ben és a Formula–2-ben is, az F1-ben orr-, míg az F2-ben farmotoros autókkal.
A Cooper 1958-ban, egy átalakított F2-es autóval 2 futamot is meg tudott nyerni, itt kezdődött a farmotoros éra a Formula–1-ben.
Formula Junior és az 1 literes motorok (1961–1966)
A Formula Junior nevű kategóriát 1959-ben vezették be. Ez, bár akkor a Formula–2-t helyettesítette, leginkább a mai Formula–3-hoz hasonlított. Az F2-t és az F3-at 1964-ben vezették be ismét, és ekkor egy kis ideig mindkét szériában egyliteres motorokat használtak, tehát a 2 sorozat között csak minimális különbség volt. A legsikeresebb motorgyártók ekkor a Cosworth és a Honda voltak.
Közelebb az F1-hez (1967–1971)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/0b/RindtJochen1970LotusF2.jpg/200px-RindtJochen1970LotusF2.jpg)
A 2 literes motorok korszaka (1972–1984)
![](http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/9/96/Peter_scharmann_formel2_1978.jpg/200px-Peter_scharmann_formel2_1978.jpg)
1972-ben a szabályok, a motorerő növelése érdekében már 2 literes motorokat engedélyeztek. Az elején a Cosworth és a BMW motorjai domináltak a Formula–2-ben, a csapatok között pedig a BMW-motorokkal hajtott March volt a legsikeresebb. 1976-ban a Renault is beszállt a sorozatba, mind konstruktőr, mind motorszállító, és rögtön első évükben az ő autójukkal induló pilóta nyert. Ugyanígy Renault-motoros autó nyert 1977-ben is. A BMW ekkor már csak a Marchcsal dolgozott, de már nem sikerült kiugró eredményt elérniük. Bár a Ferrari is szerepelt a sorozatban, minimális sikerrel. A konstruktőrök között ebben az időszakban a March, a Ralt, a Martini és a Maurer voltak a legsikeresebbek.
1980-ban a Honda itt tért vissza a motorsportba, és az utolsó 4 szezonból hármat Honda-motorral hajtott autó nyert.
Formula–3000
1984-ben a Formula–2 megszűnt, helyébe a Formula–3000 lépett. Az új sorozat egészen 2005-ig futott. A Formula–3000-ben nagyobb teljesítményű, de korábbi F2-es autókkal versenyeztek. Az autókban 3000 köbcentiméteres , V8-as Cosworth DFV motorok voltak, de a Formula–1-gyel ellentétben ezek nem turbófeltöltősek voltak.
GP2
A GP2 2005-ben lépett a Formula–3000 helyébe. A motorok 4000 köbcentiméteres, V8-as, 580 lóerős erőforrások. Az autók nagyobbak, mint a Formula–1-ben használt autók, de a motorhangjuk jóval mélyebb.
A Formula–2 újraindítása
25 éve szünetet követően a Formula–2 2009-től ismét újraindul, jelentette be az FIA 2008. június 25-én.[1]
Az autók tervezésére kiírt pályázatot az MSV (MotorSport Vision) nyerte.[2]
A 2009-es szezonban május és november között nyolc versenyt rendeznek, mindet Európában. Minden verseny 2 db 110-110 kilométeres részből áll majd, a másodikban egy kötelező boxkiállással. Mindkét részt egy kétszer 30 perces időmérő előz meg.[3] Tesztelni 3-szor a szezon előtt, 3-szor az első verseny előtt és kétszer szezon közben nyílik alkalma a csapatoknak. A csapatok 2009-ben 1000 kilométert tesztelhetnek.[3][4]
Az autókat a Williams tervei alapján az MSV gyártotta volna. Az autókat 1,8 literes, turbófeltöltős motort használtak volna a tervek szerint. Érdekesség, hogy az MSV, amelynek tulajdonosa a korábbi Formula–1-es versenyző Jonathan Palmer ezen kívül még egy autós sorozat, a Formula Palmer Audi autóit is gyártotta abban az időben.[5][6]
A 2009-es bajnokság keretein belül nyolc eseményt rendeztek Európában május és november között. Hétvégenként két verseny volt - mindegyik 110 km hosszú (kb. 40 perc). Két 30 perces edzés és két 30 perces edzés előzte meg mindkét futamot.[7] Az alakuló bajnokságot Andy Soucek nyerte, de Henry Surtees Brands Hathsben bekövetkezett halála beárnyékolta a szezont.[8]
Az FIA és a MSV a 2012-es szezon után megszüntette a sorozatot.[9] A Formula–1-es betét- és utánpótlásszériák, GP2 és a Formula Renault 3.5-ös sorozat, sokkal nagyobb teljesítményű autókkal versenyeztetett,[10] míg a Forma 2-es pilótáknak nem sikerült előrelépnie a Formula–1-es csapathoz, Jolyon Palmer 2016-os Renaultos szerződését kivéve.
2015-ben az FIA bejelentette, hogy megújítja a Szuperlicenc-rendszert, egy átláthatóbb utánpótlásrendszert létrehozva. Ebbe a kategóriába tartoztak a Formula–2 kategória újjáélesztését célzó tervek, amelyek elsőbbséget élveztek a többi sorozattal szemben. 2017-ben a GP2-es bajnokságot felváltotta az FIA Formula–2 bajnokság.[11]
Más Formula–2-es sorozatok
Japán Formula–2
Japánban Formula–2000 néven futott egy sorozat, melynek szabályai nagyon hasonlítottak a Formula–2 szabályrendszeréhez. A japán bajnokság két évvel az európai Formula–2-es sorozat vége után is futott, csak ezután váltottak a Formula–3000-hez hasonló sorozatra, melyet korábban Formula Nippon, ma Super Formula néven ismerünk.
Ausztrál Formula–2
Ausztráliában szintén volt egy helyi Formula–2-es bajnokság, amely 1964-ben indult.[12] Az autók hengerűrtartalma 1100 és 1600 köbcentiméter között változott, fordulatszámuk 8500-ban volt maximálva.[13][14][15]
Mexikói Formula–2
Mexikónak is megvolt a saját Formula–2-es bajnoksága, ami a 90-es évek elejéig futott. Az autók a Formula Atlantic-ben használt autók voltak, 2,2 literes Chrysler motorokkal.