Enkapszulin

Az enkapszulinok egy bakteriális szerkezeti fehérjecsalád, amely üreges ikozaéderes 20–42 nm-es[1] nanokompartmenteket alakít ki.[2] Többféle enkapszulinfehérje létezik, az EncA védőburkot képez, az EncB, EncC és EncD magot alakít ki.[2]

Enkapszulin 6-dekamer, Thermotoga maritima

Az enkapszulinok a szintetikus biológiában is használatosak. Nehéz egyértelműen igazolni felfedezésüket, mivel a fágfehérjékre hasonlítanak.[3]

Szerkezet

Az enkapszulinok 60 ( [* 1] szimmetria; példák: Thermotoga maritima, Mycobacterium tuberculosis, Rhodococcus jostii),[4] 180 ( ; példák: Pyrococcus furiosus, Kuenenia stuttgartiensis, Myxococcus xanthus)[4] vagy 240 ( ; példa: Quasibacillus thermotolerans)[4] alegységből álló nanokompartmenteket alakítanak ki.[1]

A hexakontamerek 12 pentameregységből állnak, az oktakontahektamerek 20, a tetrakontadiktamerek 30 hexamerrel is rendelkeznek.[5]

Funkció

Az enkapszulinok és az enkapszulin nanokompartmentek számos funkciót látnak el: közéjük tartoznak ásványianyag-raktározó, az oxidatív stresszre válaszoló fehérjék, enzimek (például peroxidázok), a másodlagos metabolizmust szolgáló és ferritinszerű fehérjék is.[3] Monomerjei spontán képeznek kapszidot.[3]

A Quasibacillus thermotolerans enkapszulinja több mint 20-szor annyi vasat tud tárolni, mint a ferritinek, így az az egyik leghatékonyabb vastároló módszer a sejtek között.[6]

Az enkapszulin nanokompartmentbe egy betöltőpeptid helyezi a szállítani, raktározni kívánt fehérjét.[4]

Családok

Az enkapszulinokat 4 családba sorolják, ezek felfedezésük sorrendjében az 1. (Pfam PF04454), a 2., a 3. (Pfam PF05065, a HK97-vírusokkal azonos Pfam-azonosító) és a 4. (Pfam PF08967). A 3. és 4. családot kísérletileg nem vizsgálták.[7]

Az 1. család elsősorban peroxidázokat vagy ferritinszerű fehérjéket bezáró enkapszulinokat tartalmazza. Ez tartalmazza a legtöbb kísérletileg ismert enkapszulint.[3] A 2. családot a HK97-tel egyesült feltételezett ciklikusnukleotid-kötő domén hiánya vagy léte alapján gyakran bontják 2A és 2B családra.[7] E család a legnagyobb, tagjai közt 4 másik enzimtípust (cisztein-deszulfuráz, poliprenil-transzferáz, xilulózkináz és terpéncikláz) is elkülöníthetnek.[3] A 3. család tagjait kódoló gének számos természetes anyag szintéziséért felelős géncsoportokon, a bioszintetikus géncsoportokon belül találhatók, a 4. családéi csonka HK97-szerkezetet tartalmaznak, mely csak az A-doménnel rendelkezik.[3] Nem ismert, hogy képesek-e ezek a többi enkapszulinhoz hasonlóan ikozaéderes szerkezetet felvenni.[3]

Megjegyzések

Hivatkozások