Lovak fertőző kevésvérűsége
A lovak fertőző kevésvérűsége (Equine Infectious An(a)emia, EIA) az egypatások (ló, szamár, öszvér) fertőző betegsége. Retrovírus okozza, azon belül is egy lentivírus, ahogy az emberi AIDS-et is – ezért a sajtó időnként „ló-AIDS” névvel illeti.[1] Elsősorban fertőzőtt vér, de nyál, és más testváladékok útján is terjedhet; jellemzően böglyök, pőcsikek, kullancsok csípése által;[2] a hordozóban legfeljebb 4 órán keresztül marad életben. Fedeztetés, állatorvosi beavatkozások, pl. tömeges oltások során újrahasznosított fecskendők vagy a zabla is terjeszthetik,[3] és a placentán át a kanca is megfertőzheti vele a csikót. A fertőzés veszélye a tünetekkel járó betegségnél a legnagyobb, amikor a vérben a vírusok szintje a legmagasabb.
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||
| Vírusbesorolás | ||||||||
|
A vírus Amerikában, Európa egyes részeiben, a Közel- és Távol-Keleten, Oroszországban, Dél-Afrikában endemikus. Magyarországon 1965 óta,[4] hivatalosan 1996 óta[5] nem, vagy csak szórványosan fordul elő, 2010 és 2015 között minden évben találtak pár fertőzött állatot.[6] Az EIA bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség, a bejelentés után a fertőző kevésvérűséggel fertőzött lovak állami kártalanítás mellett levágásra kerülnek.[5] A szigorú magyarországi szabályozás a mozgó, más állományokkal érintkező lovak (sport- és versenylovak) évenkénti, az összes ló háromévenkénti szerológiai vizsgálatát írja elő.[5] A kimutatás agargél-immundiffúziós próbával (Coggins-teszt) történik.
Bár Magyarország eddig vírusmentesnek számított, a szomszédos Romániában azonban a betegség endemikus, és a fertőzött állomány levágását nem hajtják végre következetesen;[7] a romániai, veszélyeztetettebb területekre szervezett, egyre gyakoribb magánlovastúrák fokozzák a magyarországi előfordulás veszélyét.[4]Emiatt az Európai Bizottság korlátozza a román lovak Unión belüli mozgását.[8] Romániában 2009-ben több, mint 11 ezer állatot érintett a betegség.[9]
Létezik egy kínai fejlesztésű, ott 1983 óta széles körben használt, gyengített kórokozókat tartalmazó vakcina, egy másik pedig fejlesztés alatt áll az USA-ban.[10]
Kórokozója
Kórokozója az Equine infectious anemia virus (EIAV), ami a retorovírusokon belül a Lentivírusok közé tartozik. A hogy más retrovírusoknál, ennél is számos változat fordul elő. Ez volt az első retrovírus, amelynél a vérszívó rovarok általi mechanikus terjedést bizonyították. Mivel a mocsarak ideálisak a vérszívó rovarok szaporodásához, azért mocsaras területen a betegség gyakoribb. Erre utal a betegség angol neve.
Az EIAV a monocitákat, illetve makrofágokat támadja, köztük a Kupffer-sejteket is, melyek által a genomba ágyazódott provírus testszerte elterjed. Habár a vírus antigénje erős immunreakciót okoz, a provírus megmarad a fertőzött sejtekben. Az antitestek antitest-antigén komplexet képeznek, ami hat a szérum komplemens rendszerre, így okozza a tüneteket: vérszegénység, a trombociták számának csökkenése, láz, glomuronephritis. A vérszegénység a hemolízis következménye, melynek oka a vörös vértestek gyors fagocitózisa, amiket a szervezet képtelen megfelelő mennyiségben pótolni.
A betegség lefolyása
A lappangási idő kettő-hat hét. A fertőzött állatok életük végéig hordozzák a vírust, környezetükre állandó veszélyt jelentve.[5] A betegség formái:
Akut: a betegség akut, hirtelen beálló formája magas lázzal, vérszegénységgel (a vörösvérsejtek pusztulása miatt), étvágytalansággal, levertséggel, szomjúsággal, pontszerű bevérzésekkel, fáradékonysággal, vizenyősséggel (az alhas és a lábak megduzzadásával), gyenge, szabálytalan pulzussal jár. Az állat hirtelen elhullásához is vezethet, de kettő-négy héten belül életét veszti.
Szubakut: a betegség lassabb lefolyású változata. A tünetek között az ismétlődő belázasodás, súlycsökkenés, rektális vizsgálat során észlelhető lépmegnagyobbodás, vérszegénység, a mellkas aljának, a hasfalnak, a pénisztasaknak, herezacskónak és a lábaknak a megduzzadása szerepelhet.
Krónikus: a ló fáradékony, munkára alkalmatlan. A mozgászavar lehet az egyetlen tünet.Visszatérően belázasodhat vagy anémiás lehet, a betegség kifejlődése után évekkel később is átmehet a szubakut vagy akut formába. A visszaesések között úgy látszik, a ló meggyógyult, munkaképes. Ezek az időszakok évekig is eltarthatnak; azonban a beteg még ekkor is terjesztheti a vírust. Vemhes kancáknál okozhat abortuszt, de előfordulhat, hogy egészséges csikó születik.
Előfordulhat, hogy az állat nem mutat tüneteket, mégis a tesztek EIA-pozitívnak mutatják. Ilyenkor a tünetmentesség ellenére a ló továbbadhatja a betegséget. A kutatások szerint léteznek a fertőzésnek ellenállóbb fajták.[11]
Nincsenek statisztikák az elhullási arányról.Egyes nézetek szerint igen kevés ló pusztul el az EIA akut formájában, és túlzott reakció a fertőzött lovak leölése.[12]
Egy brazíliai vadlovakkal foglalkozó kutatás szerint a Pantanal területén élő háziasított lovak kb. 30%-a, a vadlovak 5,5%-a EIA-val fertőzött, mégis képesek normál életet élni.[13]
Felismerése
A betegség diagnózisához megvizsgálják a vérszérumot; mozgászavar esetén a liquor cerebrospinalist is. A tesztek a p26 vírusfehérje elleni antitesteket mutatják ki. A legmegbízhatóbb az agár-gél-immundiffúzióteszt (Coggins-teszt). Használható az ELISA is, de ennek eredményét Coggins-teszttel kell megerősíteni. A provírus DNS PCR-teszttel, a vírus RNS-e RT-PCR-teszttel mutatható ki.
Védekezés
Kínában az 1980-as években kifejlesztettek egy legyengített élő vírusos védőoltást, amivel kontroll alá tudták vonni a betegséget. További oltások kísérleti stádiumban vannak. Európában nem engedélyezett semmi védőoltás; a védekezés kizárólag a beteg állatok leöléséből áll. Sok országba egypatájúak csak negatív teszttel vihetők be.
Németországban lehetőség van a beteg állatot kutatóintézeteknél elhelyezni. Az Amerikai Egyesült Államokban több karanténintézmény is van a betegek részére, de gyakran nem tudnak új lakót fogadni, így végül eutanáziára kerül sor. Az egyes államok között csak EIAV-negatív egypatájúak utaztathatók.
Források
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Ansteckende Blutarmut der Einhufer című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
