Dzsehutihotep (nomoszkormányzó)

Dzsehutihotep

Dzsehutihotep II. Amenemhat, II. Szenuszert és III. Szenuszert uralkodása alatt élt, és a Középbirodalom korának egyik legnagyobb hatalmú nomoszkormányzója volt. Sírja (az egyetlen a Deir el-Bersa-i nekropoliszban, amelyben nem tettek kárt a későbbi kőfejtő munkálatok által használt robbanószerek) kiváló minőségű díszítéséről híres, melyet egy Amenianhu nevű művész készített.^[2] Ez alapján feltételezhető, hogy Dzsehutihotep még azelőtt halt meg, hogy III. Szenuszert komoly intézkedésekkel csökkentette volna a nomoszkormányzók hatalmát.

Az Óbirodalom végére a nomoszkormányzói tisztség családon belül kezdett öröklődni, és a kormányzók gyakorlatilag helyi kiskirályok lettek, bár névleg a fáraótól függtek. Ez a helyzet túlkapásokhoz és hatalmi visszaélésekhez, majd az első átmeneti kor idején a központi hatalom összeomlásához vezetett. A XI. dinasztiához tartozó II. Montuhotep újraegyesítette az országot, de csak III. Szenuszert uralma alatt került sor a nomoszkormányzók hatalmának megnyirbálására, hogy többé ne tudják veszélyeztetni az egyiptomi állam egységét.^[3]

Dzsehutihotep családjában is nemzedékeken keresztül öröklődött a nomoszkormányzói tisztség. Apja egy Kai nevű hivatalnok, anyja neve Szatheperka. Kai fivérei, IV. Dzsehutinaht és Amenemhat mindketten a nomosz kormányzói lettek, bár maga Kai nem. Dzsehutihotep feleségét Hathorhotepnek hívták, szülei neve ismeretlen. Számos gyermekük ismert, de ők már nem lettek kormányzók.^[4]

Dzsehutihotep sírja bejáratának két mészkőtömbje ma a firenzei Nemzeti Régészeti Múzeumban van kiállítva (katalógusszám: 7596 és 7597); Ernesto Schiaparelli vásárolta meg őket 1891-92-ban. A rajtuk szereplő szöveg felsorolja Dzsehutihotep hivatali és papi címeit: „Királyi kincstárnok”, „A király egyetlen barátja”, „A papok elöljárója” és „Wenet nomosz nagyura” [=nomoszkormányzó]. A szöveg alatt alakját is ábrázolják.

Dzsehutihotep sírjában egy híres kép az őt ábrázoló, hatalmas kolosszus szállítását ábrázolja.^[5] A kb. 6,8 méter magas kolosszust 172 munkás húzta kötelekkel egy szánon, mely elé vizet öntöttek. Ezt a módszert az egyiptológusok korábban nem tartották hatékonynak, és úgy vélték, csak rituális célokból öntötték a kolosszus elé a vizet, mára azonban bebizonyosodott, hogy a víz arra szolgált, hogy növelje a homok keménységét, és akár 50%-kal is csökkenthette a kolosszus elmozdításához szükséges erőt.^[6] A kolosszust, melynek becsült súlya 58 tonna lehetett, egy írnok faragta, Szipa, Hennahtanh fia. Maga a kolosszus nem került elő,^[3] és ábrázolását a sírban 1890-ben vandál módon elpusztították, a ma létező rajzok egyetlen fénykép alapján készültek, melyet 1889-ben készített róla egy bizonyos Brown őrnagy.^[5]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Djehutihotep című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Percy Newberry, El Bersheh, part I: The tomb of Tehuti-hetep, London, 1891.
• James Henry Breasted. Ancient Records of Egypt. Chicago: The University of Chicago Press, 306—312. o. (1906)