Draguć

falu Horvátországban, Isztria megyébe

Draguć (olaszul: Draguccio) falu Horvátországban, Isztria megyében. Közigazgatásilag Cerovljéhez tartozik.

Draguć
Draguć látképe
Draguć látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeIsztria
KözségCerovlje
Jogállásfalu
PolgármesterEmil Daus
Irányítószám52402
Körzethívószám(+385) 052
Népesség
Teljes népesség56 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság359 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 19′ 59″, k. h. 14° 00′ 11″45.333000°N 14.003000°E, k. h. 14° 00′ 11″45.333000°N 14.003000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Draguć témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése

Az Isztriai-félsziget közepén, Pazintól 12 km-re (közúton 17 km-re) északkeletre, községközpontjától 7 km-re északra egy dombtetőn fekszik.

Története

A részészeit leletek tanúsága szerint területe már a római korban is lakott volt. A mai település az isztriai őrgrófok 11. századi vára körül alakult ki. A várat 1102-ben II. Ulrik isztriai őrgróf adománylevelében említik először „Draviue” alakban. Ekkor került az aquileiai pátriárka birtokába. 1350-től a pazini grófok birtoka, majd 1523-ban az osztrák-velencei háborúk következtében velencei uralom alá került. Német neve „Dragutsch”, velencei neve „Draguchi” volt. A velencei határvédelmi rendszer egyik fontos vára volt, azonban a 17. század elején az uszkók háború során súlyosan megrongálódott, majd közvetlenül ezután a települést pestisjárvány is sújtotta. A vár területén a 15. században épült fel a Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemploma. Ezt követően az egész települést F. Basadonna velencei építész tervei szerint saroktornyokkal megerősített védőfalakkal vették körül. A plébániatemplom előtti téren állt a közösség kútja, székháza és a gabonaraktár épülete. Már akkor elkezdődött a település délkeleti irányú terjeszkedése, mely a 18. és 19. században is folytatódott. Ekkor nyerte el a település hosszában futó főutca mai formáját gazdag barokk és klasszicista lakóházaival. A településnek 1857-ben 271, 1910-ben 384 lakosa volt. Lakói kizárólag gyümölcstermesztéssel (szőlővel, olajbogyóval, fügével, cseresznyével) és állattartással (szarvasmarha és sertés) foglalkoztak. 2011-ben 67 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
271281303314354384885877280285211153118927967

Nevezetességei

  • A Szent Kereszt tiszteletére szentelt plébániatemploma a 15. században épült, majd ezt követően többször átépítették. Orgonája 1717-ben készült, berendezése 19. századi. 1866-ban készült márvány főoltárán a Szent kereszt mellett Szent Péter és Pál apostolok szobrai állnak. Szent Fábián és Sebestyén oltára 1848-ban készült, oltárképét Venerio Trevisan festette. Különálló harangtornya 1847-ben épült, 28 méter magas.
  • A település keleti bejáratánál áll a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt templom, mely 1641-ben a korábbi templom helyén épült és többször megújították. Fennmaradt eredeti oltára a Kármelhegyi Boldogasszony késő gótikus képével. Több berendezési tárgya is van, melyek valamelyik másik dragući templomból kerültek ide. Közülük a legértékesebbek Szent Szilveszter pápa szobra az azonos titulusú egykori templomból, az ószövetségi szenteket ábrázoló retabló (az oltár menzájának hátsó szélére, vagy mögéje épített hátfal) a Szent Elizeus templomból, továbbá a Szent Rókus templom retablója. A templomot 1891-ben és 1989-ben megújították.
  • Szent Elizeus tiszteletére szentelt, a temetőben álló temploma[4] a település legősibb szakrális építménye a 12. században épült román stílusban. Egyhajós épület félköríves apszissal, ismeretlen mester által készített 13. századi faliképei a templom szinte teljes belső falfelületén jó állapotban maradtak fenn. Az oltár menzájául egy 1-2. századi római feliratos sírkő szolgál, melyet eredeti helyére állítottak vissza. A falakon a 14. – 16. századból származó díszítő festés látható.
  • A település nyugati bejárata előtt, az egykori várkapu helyén áll Szent Rókus tiszteletére szentelt temploma.[5] A templom a 16. század elején épült négyszög alaprajzú épület erős dongaboltozattal, alacsony nyitott harangtoronnyal és előtérrel. A falakat és a boltozatot falfestmények díszítik, padovai (tulajdonképpen kaščergai származású) Antonio mester alkotásai 1529-ből (glagolita felirat) és 1537-ből (latin felirat).

További információk

Jegyzetek

A Wikimédia Commons tartalmaz Draguć témájú médiaállományokat.