Dögvirág

Dél-Afrika száraz régiójában honos:

• Botswana,

• Zimbabwe,

• Namíbia,

• Dél-afrikai Köztársaság (Kertlap).

Törzsszukkulens pozsgás növény: Húsos, négyszögletes, olykor szőrös, fogazott szárai elfekvők vagy felállók; utóbbi esetben magasságuk ritkán haladja meg a 20 cm-t. Tövük elágazó, amitől gyakran párnásan fejlődnek (gyökérsarjakkal és legyökerező hajtásokkal).

Virágai többnyire a fiatal hajtások tövéből bújnak elő hosszabb-rövidebb kocsányon. A bimbók rendszerint golyószerűen simák (Szűcs). A legtöbb faj nagy, csillag alakú, hosszú szőrökkel borított, öt cimpájú virága kellemetlen dögszagot áraszt. A szirmok mintája is elhullott emlősök bőrére emlékeztet, mert döglegyek porozzák be őket.

Ritka kivételként egyes fajok — Stapelia erectiflora, Stapelia flavopurpurea — virága illatos. (Kertlap).

Gyökere sekély (Heitz).

Egész évben fényigényes, de a tűző nap árt neki, mivel eredeti élőhelyén cserjék, illetve sziklák árnyékában fejlődik. Fagyérzékeny; télen is legalább 5 °C-ot igényel. Sovány, erősen kőzethatású talajokon is jól boldogul, de a talaj legyen jó vízvezető (kevéssé agyagos). Gyökeréről szaporodva spontán nagy területet belakhat.

Virága nyár végén–ősszel nyílik (Szűcs) — az egyes virágok csak néhány napig, de maga a virágzás sokáig eltart.

• Stapelia acuminata

• Stapelia arenosa
• Stapelia asterias
• Stapelia cedrimontana
• Stapelia clavicorona
• Stapelia concinna
• Stapelia divaricata
• Stapelia engleriana
• Stapelia erectiflora
• Stapelia flavopurpurea
• Stapelia gettliffei
• óriás dögvirág (Stapelia gigantea) — világossárga színű, piros keresztcsíkokkal tarkított virágai valamennyi faj közül a legnagyobbak, átmérőjük 25–30 cm.
• Stapelia glanduliflora
• nagyvirágú dögvirág (Stapelia grandiflora) — 15 cm átmérőjű barnáspiros virágai vöröses vagy fehér pillás szőrűek.
• borzas dögvirág (Stapelia hirsuta) — virágai mintegy 10 cm átmérőjűek, barnáslila alapon sárga keresztcsíkosak és felületüket lila szőrök borítják. * Stapelia insignis (Enciklopédia, p. 65.)

• Stapelia kwebensis

• Stapelia leendertziae

• nemes dögvirág (Stapelia nobilis) — kívül piros, belül okkersárga, keresztsávos virágai 20–25 cm átmérőjűek.

• Stapelia obducta
• Stapelia olivacea
• Stapelia paniculata
• Stapelia parvula
• Stapelia pearsonii
• Stapelia pillansii — bíborszínű pillás szőrökkel borított, sötét bíborbarna virágokkal
• Stapelia remota
• Stapelia rubiginosa
• Stapelia rufa
• Stapelia schinzii
• Stapelia semota — világos rajzolatú, csokoládészínű virágaival tűnik fel. A Stapelia remota var. lutea változat virága sárga.
• Stapelia similis
• Stapelia surrecta
• Stapelia unicornis

• tarka dögvirág (rendjelvirág, Stapelia variegata) — az egyik legismertebb faj, amelyet a közelmúltban átsoroltak az Orbea nemzetségbe (Orbea variegata)

• Stapelia vetula (Enciklopédia, p. 65.)
• Stapelia villetiae

Nyáron csak nagyon keveset öntözzük. Télen hűvös helyen egészen beszüntethetjük az öntözést, a hajtások azonban nem zsugorodhatnak. Nyáron havonként kaktusztrágyával tápoldatozzuk.

Virágtálban nagyon jól fejlődik (Heitz).

Tőosztással vagy dugványokkal; ezeket tűzdelés előtt hagyjuk száradni.

Magvetéssel is szaporítható, de a fajok nagyon hajlamosak a hibridizálódásra, ezért a magról kelt példányok esetenként erősen különböznek elődeiktől (Heitz).

Átültetni a tavasszal célszerű (Szűcs).

A túlöntözésre érzékeny; a pangó víz gyökérrothadást okoz. Veszedelmes gombás fertőzése az úgynevezett „fekete halál”. Télen (a szaporított növényeken is) fekete foltok képződnek, elsősorban a szárak tövén. Az ilyen hajtások elpusztulnak; nem gyógyítható (Heitz).

Hatásos virága kedvelt dísznövénnyé teszi. Vízkultúrára alkalmas (Heitz).

Szobai dísznövényként már legalább kétszáz éve kedvelt (Enciklopédia, p. 65.).

• Heitz: Halina Heitz: A zöld otthon — 1000 legszebb szobanövény

• Kertlap: Kertlap: Kedvencem a dögvirág

• Enciklopédia: Zdeněk Ježek, Libor Kunte, 2005: Pozsgás növények enciklopédiája. Ventus Libro Kiadó, Budapest, 2007. ISBN 978-963-9701-30-4 303 old.
• Szűcs: Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. 334 old. ISBN 963 281 264 6