Compact Macintosh számítógépek

Az Apple II számítógép sikeres és nyereséges volt. Ebből a pénzből indított három projektet az Apple. Az első volt az Apple III, amely bukás volt. A második volt a legendás Lisa, amely teljesen más lett, mint aminek tervezték, de elsőként kapott grafikus felületet – az egér, a menüsor, az ikonok, a kuka mind mind a Lisában mutatkozott be. Ennek ellenére a Lisa projekt is veszteséges volt. A harmadik projekt célja a Mac megalkotása volt.^[1]

A Mac valódi kitalálója Jef Raskin^[2] volt. Raskin már dolgozott az Apple-nek – ő írta az Apple II Integer Basic szoftverét – mielőtt 34 évesen belépett a cégbe, ő volt az Apple 31. dolgozója. Mike Markkula^[3] először egy játékkonzol kifejlesztésével bízta meg, de ez Raskint nem érdekelte. Olyan gépet akart tervezni, amelyet a felhasználó szempontjai szerint alakítanak ki – ez az ötlet akkor fel sem merült a hardver-fejlesztők között.

Olyan gépet tervezett, amelynek a belsejét a felhasználó soha meg nem látja. Terve szerint minden Mac azonos mennyiségű memóriát tartalmazott, így az összes program futtatható az összes Macen. Minden lehetséges perifériát a gépbe terveztem beépíteni, a kijelzőt, a billentyűzetet, a merevlemezt és a nyomtatót is. Raskin úgy vélte, hogy az emberek a gépet a munkahelyről haza akarják vinni – ez támogatta a mindent–egy–házba tervezési elképzelést. A gép súlyát kilenc kilóban maximálta a két óra munkát lehetővé tevő akkumulátorral együtt. A gép technikai adatai közt szerepelt 8 bites processzor, 64 kB RAM, soros port, modem, nyomtató, 5 inches kijelző bitmapes grafikával és egy 200 kB-os 5 ¹/₄ inches floppy meghajtó. A ROM-ban futott volna egy Basic és egy Forth értelmező program. Raskin elképzelése szerint minden funkció grafikus megjelenést kapott volna – a szövegszerkesztő, a naptár, az óra, a rajzoló-program.

A programok elé pár szabályt állított. "A Kalkulátor legyen épp úgy használható billentyűzetről, mint a szövegbevitel." Az operációs rendszer helyett pedig egyfajta parancssoros rendszerben gondolkodott (teljesen felhasználóra szabott operációs rendszer). Raskin úgy vélte, 1981. szeptemberében már a boltokban lehet az 500 dolláros gép, amelynek ára másfél év múlva 300 dollárra ereszkedhetne.

Az első ötletbörzék során hamar kiderült, hogy az összes megálmodott dolgot nem lehet 500 dollárért dollárért egy házba belepakolni, így a gép irányára 1000 dollárra emelkedett.

Raskin igyekezett elkerülni, hogy a fejlesztés egy legyen a soha be nem fejeződő, de roppant sokba kerülő projektek közül. Minden döntést két paraméter befolyásolt, az ár és a teljesítmény. Színes monitort szerettek volna, de csak fekete-fehérre futotta. A Lisában is használt Motorola 68000 processzorra vágytak, de csak a Motorola 6809E-re tellett. A floppy-meghajtó ugyan korszerű, de a kazettás mentés sokkal olcsóbb.

1979 szeptemberében az igazgatóság az ellenkező Jobs ellenében megszavazta Raskin vezetésével a kutatás elindítását.^[1][4]

A Mac csapatot Raskin alkotta egymaga, amíg nem csatlakozott hozzá Burrell Carver Smith.^[5] Smith egy Motorola 6809E processzort, egy kibelezett Apple II alaplapot és egy tévét használva megalkotta a Mac prototípusát, deszkamodelljét. Ő lett a Mac csapat második tagja. Az Apple alapító Steve Wozniak részmunkaidősként tért vissza a céghez a projektet segíteni, de a főtechnikus Smith maradt. A pár fős csapat nemsokára átköltözött Cupertino-ba, a Stevens Creek Boulevard-i irodaépületbe – a közelben volt a cég második székhelye, a Good Earth kínai vendéglő.^[6]

Ez idő tájt járt az Apple csapata a Xeroxnál, a látogatás gyökeresen átalakította Jobs gondolkodását. A látomás felforgatta a Lisa projektet és kihatással volt a Mac projektre is.

1980 szeptemberében az igazgatói ülésen az elhúzódó fejlesztések drámai költségei miatt az igazgatóság a Mac projekt befejezését szorgalmazta. Felvetődött az épp bemutatott, de bukdácsoló Apple III fejlesztésének teljes leállítása is. A befejezések mellett leginkább Steve Jobs érvelt, hogy az Apple minden erejét – a Steve Jobs vezette – Lisa projektre koncentrálja. Raskin három hónap haladékot alkudott ki csapatának. A céget a racionalizálás jegyében átszervezték, így Jobst megfosztották a Lisa projekt vezetésétől, feladatául az épp aktuális részvénykibocsátás menedzselését szabták, amit kiválóan végzett el.^{[7][8][9][10][11][12][1][13][14]} A részvénykibocsátás után Jobs a Macintosh projektre vetett szemet, amelyet Raskin vezetett.

Az igazgatóság nem gátolta meg Jobst, hogy a Macintosh projekt élére álljon, egyszerűen nem tartották Raskin csapatának munkáját fontos fejlesztésnek. Jobs viszont úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy megmutassa magát, mint technikai fejlesztő. Eleinte csupán a hardver fejlesztéssel kívánt foglalkozni, meghagyta Raskinnak a szoftver és a dokumentálás feladatát. Jobs csatlakozásával a projekt finanszírozása is megoldott lett, végül is ő volt az egyik tulajdonos. Jobs rendszeresen alultervezte a fejlesztéshez szükséges munkaórákat és túl rövid határidőket vállalt. Rövidesen több tucat munkatárs dolgozott a Mac-csapatban. Jobs úgy vélte, hogy 1982 közepére szállítható lesz a Macintosh.

A Macintosh fejlesztésében a legfontosabb változást akkor következett be, amikor a költségvetés lehetővé tette, hogy a Motorola 6809E processzor helyére Motorola 68000-es proci kerüljön. A Lisával azonos processzor használata azt is jelentette, hogy számos, a Lisa számára kifejlesztett eljárást, szoftvert egy-az-egyben átvehetett a Macintosh-csapat.

A Macintosh egyre inkább kezdett kis Lisává válni. A Lisától átvett rutinok miatt a Macintosh ROM-ja egyre nagyobbra terveződött. Amikor kiderült, hogy az 500 dolláros Macintosh csak álom, de még az 1500 dollár is kevés lesz, akkor Jobs arra biztatta Raskint, hogy ne törődjön a költséggel. Raskin válaszul összeírta a számítógéppel kapcsolatos elvárásait:

• kis, pille-könnyű gép írógép-elrendezésű billentyűzettel,
• sík képernyő, amely hatvanhat sorban 96 karakter kiírására képes,
• levél-minőség nyomtatására alkalmas nyomtató, ami szintén súlytalan,
• normál papírt használ, és egy oldalt egy másodperc alatt nyomtat ki. A nyomtató képes bármilyen képernyőn látható grafika kinyomtatására is – ez 1000x1200 képpontot jelent -, természetesen színesben,
• a nyomtató súlya kevesebb egy kilónál – és sem szalag, sem más kellék nem kell hozzá soha
• a képernyő memória 200 kB,
• zsebméretű memória, amely fél dollárba kerül és egy megabájt tárolására képes,
• a gép vásárlásával együtt jár az ARPANethez való korlátlan hozzáférés,
• a gépre számtalan szoftver kerül fel ingyen, köztük BASIC, Pascal, LISP, Fortran, APL, PLM és COBOL értelmező, és az IBM 650 processzorától kezdődően minden processzor emuláció.
• beszéd szintetizátor és beszéd-értés 34 000 szavas szótárral,
• zenei képesség is, énekelhessen a Mormon férfi kórus Caruso stílusában

Jobs és Raskin összefeszülése végül hasznos volt a Macintosh projekt számára. Például a Lisáról a Macintoshra került az egér, amit Jobs imádott, Raskin ki nem állhatott. Raskin erejéből annyira tellett, hogy az Apple egere egy gombos lett, nem három – 2005-ben bemutatott Apple Mouse volt az első nem egy gombos egér. A Mac külsejének Jerrold Manock^[15] ipari formatervező alkotta meg. Mivel az Apple és Jobs is úgy gondolta, hogy a ház több, mint szükséges befoglaló, önálló szellemi terméknek, műalkotásnak tekintették. A műalkotásokat az alkotók kézjegyükkel látják el. Így lett ez az első Macek esetében is, az alkotók egy hatalmas papírívet írtak alá, amit aztán átalakítottak és kémiai eljárással az aláírásokat belemarták a gép házak belsejébe.

Amikor Jobs, a Macintosh fejlesztés vezetője közölte Raskinnal, hogy a hardver után a szoftver tervezése is az ő területe, Raskin felmondott, az igazgató-tanács fizetésemelési javaslatát elutasítva otthagyta az Apple-t.

1981. augusztus 12-én az IBM bemutatta a "személyi számítógépet". Az Apple a vetélytársat egész oldalas hirdetésben köszöntötte – Üdvözlünk IBM, komolyan!^[16] -, ám az öröm nem volt valós. Ebben az évben az Apple piac részesedése 28 százalékról 22-re, a rá következőben 19-re esett, ekkora az IBM része már 29 százalék volt. A késedelmes fejlesztés bezárta az ablakot az Apple előtt, minden egyes nappal csökkent a piacrészesedése.

A Macintosh sikerének egyik oka a megfelelő szoftverek megléte volt. Először 1981-ben mutatta be az Apple székházában Jobs és Andy Hertzfeld Bill Gatesnek a Macintosht^[6], 1982-ben átadtak egy prototípust, hogy azon szoftvereket fejleszthessenek.^{[17][18][19][20]} A két cég szerződése értelmében a Microsoft táblázatkezelő–, üzleti elemző– és adatbázis-kezelő-szoftvereket fejleszt, amelyeket nem mutat be 1984. január elsejéig.^[21][22][23]

A következő határidőnek Jobs 1983. május 16-át jelölte meg. A belső sürgetés mellett megjelenő külső késztetés számos, sokáig odázott döntés meghozatalára kényszerítette rá a Macintosh-csapatot. A kezdetektől nagy felbontású, grafikus monitort szántak a Macbe, ám a kilenc inches monitor, amely rendelkezésre állt, csak 384x256 képpont felbontású volt, ami nem volt élenjáró technológia. George Crow technikus egy apróbb fejlesztéssel ezt a felbontást 512x342 pixelesre növelte, ez már lehetővé tette 80 karakteres sorok használatát. A nagyobb felbontás viszont több memóriát igényelt.

Jobs a 64KB felé hajlott, a csapat tagjai titokban úgy alakították ki az alaplapot, hogy ennek négyszeresét is képes legyen kezelni – a végeredmény 128KB lett. A nagyobb memórián viszont erősebb programok lettek futtathatók, a 200 kB-os floppydrájv kezdett szűk keresztmetszetnek mutatkozni. A fejlesztők Jobs tudta nélkül a Sony 400 kB-os 3,5 floppy-drájvját tervezték a gépbe az eredeti 5 ¹/₄-es helyett. A folyamatos hardver erősödés folyamatos át- és újratervezést jelentett, így a bevállalt májusi határidő betartása egyre elképzelhetetlenebbé vált. Az igazi gond nem a hardver, hanem a szoftver oldalon jelentkezett. Jobs az Apple legjobb agyait gyűjtötte össze a Mac-csapatban, ám még így is megoldhatatlan feladatnak tűnt az operációs rendszer megalkotása és összetömörítése a neki szánt helyre.

Az Apple Computer Honoluluban tartotta éves értékesítési konferenciáját 1983 végén. Bemutatták az 1984 reklámot, majd a Macintosh-t.^[24] A sajtó egyes képviselői is megismerhetik a Macintosh számítógépet.^[25][26]

1984. január 24-én az Apple a részvényesek közgyűlésén bemutatta a Macintosht.^{[27][28][29][30][31][32][33][34][26]} Jobs volt a rendezvény főelőadója. Idézett pár sort Bob Dylan The Times They Are A-Changing dalából, majd alig pár perces beszédben nevezte meg a cég fő vetélytársát, az IBM-t^[35]. A beszédre rímelt a bemutatott 1984 reklámfilm, az egyik leghíresebbé vált hirdetés.

Bővebben: 1984 (televíziós reklám)

Bővebben: a Ridley Scott rendezte: 1984. YouTube (angolul) (1984) (Hozzáférés: 2023. május 11.)

A gép Vangelis Tűzszekerek zenéjére vált láthatóvá. A látványos grafikai bemutató, a Macintosh tudása megnyugtatta a jelenlévő elemzőket, viszonteladókat, újságírókat. Amikor már mindenki úgy érezte, hogy vége a bemutatónak, Jobs bejelentette: "És ma lesz az első nap, amikor nem mi beszélünk a Macről, hanem ő maga szólal meg!" A beálló csendben megszólalt a Macintosh.

A bemutatott Macintosh a Motorola 68000 processzorra épült, amely 7,83 MHz-es órajelen működött. 128 kB memóriával, 400 kB-os floppy-drájvval szerelték fel a kilenc inches monokróm monitorú számítógépet. Az operációs rendszeren túl a vásárlók a géppel együtt megkapták a MacPaint, a MacWrite és a Finder nevű alkalmazásokat is.

Az eredeti tervek szerint a gép ára 1495 dollár lett volna. A Mac bekerülési ára ötszáz dollár volt: 83 százalék anyag–, 16 százalék rezsi– és 1 százalék munkaköltség. Az Apple általános árazási szokása szerint a gép ára 1995 dollár lett volna. Ám John Sculley^[41], az Apple elnöke úgy döntött, hogy a 78 millió dolláros fejlesztési költségek és az intenzív száz napos reklámkampány után, amely a cégnek 15 millió dollárjába került, a Macet 2495 dollárért kezdik árusítani. Raskin eredeti célja az 500 dolláros számítógép megalkotása volt.

Az eladási célokat Jobs fogalmazta meg, ő az első 100 nap alatt ötvenezer, 1984 végéig ötszázezer Mac eladását prognosztizálta. Sculley ez utóbbi számot 150 ezerre módosította. A valóság rájuk cáfolt, a 100 napos tervet a Mac a 76. napon teljesítette, a századik napon már túl voltak a hetvenkétezredik Mac eladásán is.^{[42][43][44][45][46]} A siker láttán a gép marketing menedzsere úgy vélte, hogy "akár kétszázezer Macet is el tudtunk volna adni, ha le bírtunk volna gyártani annyit".

A kezdeti siker miatt a havi termelést az Apple 110 ezer gépre futtatta fel. Ám a gyors vásárlási láz lecsengésével a kereslet visszaesett havi húszezer gépre. Végül a félmilliomodik Macet 1985. szeptemberében adták el, az egymilliomodikat pedig csak 1987 márciusában.^[47][48][49]

Március 17-én a gyártószalagról kiemeltek hat Macintosht, ezek a gépek lettek az egymilliomodik Macek. A hat gép közül az egyiket Jef Raskin kapta, a Mac valódi szülőapja – és ez volt Raskin első saját Macintosha.

Raskin a gépnek az Apple V (ötödik) nevet szánta – a Lisa lett volna Apple IV. Raskin Macintosh-ra módosított, szándékosan elírva a McIntosh almafajta nevét. Tette ezt azért, hogy az Apple ne keveredjen jogi vitába a már létező McIntosh Laboratory-val, amely hifi eszközöket gyártott. Az azonos ejtésből azonban így is gond lett. A Macintosh szó védjegyezését elutasította az illetékes amerikai hivatal. Jobs ekkor levelet írt a McIntosh tulajdonosának és vezetőjének, aki a levél nyomán felkereste az Apple-t. A két vezető meg is egyezett, de a McIntosh jogi képviselője javaslata miatt az alku nem jött létre. Így az Apple a MAC rövidítést szabadalmaztatta, amely hivatalosan a Mouse-Activeted Computer (egér-vezérelt számítógép), nem hivatalosan a Meaningless Acronym Computer (értelmetlen-betűszó számítógép) rövidítése volt. 1986-ban az Apple-nek sikerült levédeni a Macintosh nevet is. Hivatalosan senki sem tudja, hogy mennyi pénzt fizetett az Apple a McIntoshnak, a pletykák százezer dollárról szólnak, de ezt az összeget a McIntosh ügyvédje nevetségesen alacsonynak nevezte.

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem.

• Az Apple története az Almalapban: Azok a dicsőséges napok..., Apple II és III és Lisa csak egy volt
• ↑ Isacson: Isaacson, Walter. Steve Jobs (angol nyelven). London: Little, Brown. ISBN 9780748131327. Hozzáférés ideje: 2023. április 27. 
• ↑ Confidential: Linzmayer, Owen W.. Apple confidential 2.0 : the definitive history of the world's most colorful company (angol nyelven). San Francisco, Calif.: No Starch Press (2008). ISBN 1593270100 
• ↑ Fire Valley: Freiberger, Paul. Fire in the valley : the making of the personal computer, 2nd (angol nyelven), New York: McGraw-Hill. ISBN 0071358927 
• ↑ The Personal: The Personal computer (angol nyelven). Alexandria, Va.: Time-Life Books. ISBN 0809460661. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ Accidental Empires: Cringely, Robert X.. Accidental empires : how the boys of Silicon Valley make their millions, battle foreign competition, and still can't get a date, Newly rev. and expanded (angol nyelven), New York: HarperBusiness. ISBN 0887308554. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ West of Eden: Rose, Frank. West of Eden : the end of innocence at Apple Computer (angol nyelven). New York: Stuyvesant Street Press. ISBN 9780615278841. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ Exploring IIGS: Little, Gary B.. Exploring the Apple IIGS (angol nyelven). Reading, Mass.: Addison-Wesley (1987). ISBN 0201155397 
• ↑ IIGS book: DuPrau, Jeanne. The Apple IIGS book (angol nyelven). Toronto: Bantam Books. ISBN 0553343599. Hozzáférés ideje: 2023. május 8. 
• ↑ Sculley: Sculley, John. Odyssey : Pepsi to Apple ... a journey of adventure, ideas, and the future (angol nyelven). ISBN 0060157801. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Insanely great: Levy, Steven. Insanely great : the life and times of Macintosh, the computer that changed everything (angol nyelven). New York: Penguin Books. ISBN 9780140291773. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Untold story: Stine, G. Harry. The untold story of the computer revolution : bits, bytes, bauds, and brains (angol nyelven). New York: Arbor House. ISBN 0877955743. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Making Microsoft: Ichbiah, Daniel. The making of Microsoft : how Bill Gates and his team created the world's most successful software company (angol nyelven). Rocklin, CA: Prima Pub. ISBN 1559580712. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ SJ&NeXT: Randall E. Stross. Steve Jobs & the NeXT Big Thing (angol nyelven). Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Gates reinvented: Manes, Stephen. Gates : how Microsoft's mogul reinvented an industry and made himself the richest man in America, 1st Touchstone (angol nyelven), New York: Simon and Schuster. ISBN 0671880748. Hozzáférés ideje: 2023. május 9. 
• ↑ Dream Machine: Jon Palfreman, Doron Swade. The Dream Machine: Exploring the Computer Age (angol nyelven). BBC Books (1993. július 5.). ISBN 0563369922. Hozzáférés ideje: 2023. május 17. 
• ↑ PowerPC revolution: Duntemann, Jeff, Pronk, Ron. Inside the PowerPC revolution (angol nyelven). Scottsdale, Ariz: Coriolis Group Books. ISBN 1883577047. Hozzáférés ideje: 2023. május 17. 
• ↑ Microsoft empire: Wallace, James, Erickson, Jim. Hard drive: Bill Gates and the making of the Microsoft empire, 1. (angol nyelven), New York: HarperBusiness (1993). ISBN 0887306292 
• ↑ Kawasaki: Kawasaki, Guy. The Macintosh way (angol nyelven). New York, N.Y: Harper Perennial (1990. január 1.). ISBN 0060973382. Hozzáférés ideje: 2023. június 9. 
• ↑ How Xerox: Smith, Douglas K., Alexander, Robert C.. Fumbling the future: how Xerox invented, then ignored, the first personal computer (angol nyelven). New York: Morrow (1999. június 1.). ISBN 1583482660. Hozzáférés ideje: 2023. június 9.