Cikó
Cikó (németül Zickau) község Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban.
| Cikó | |||
 | |||
| Szentháromság-templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Vármegye | Tolna | ||
| Járás | Bonyhádi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Molnár Józsefné (független)[1] | ||
| Irányítószám | 7161 | ||
| Körzethívószám | 74 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 848 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 43,81 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 19,86 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 15′ 34″, k. h. 18° 33′ 41″, k. h. 18° 33′ 41″ | |||
  Cikó Pozíció Tolna vármegye térképén | |||
| Cikó weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cikó témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Fekvése
A település Bonyhádtól délkeleti irányban hat kilométerre, a Széplaki-völgyben található.
Megközelítése
Zsáktelepülésnek tekinthető, mivel közúton csak egy útvonalon közelíthető meg, az 5603-as útból Bonyhád délkeleti részén kiágazó 56 102-es számú mellékúton.
Vasúton a MÁV 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonalán érhető el, amelynek egy megállási pontja van itt; Cikó megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Hidas-Bonyhád vasútállomás és Mőcsény megállóhely között található, fizikailag a belterület északi peremén helyezkedik el.
Történet
Régészeti bizonyítékok alapján már az őskorban lakott hely volt. A település a török hódoltság korában teljesen elnéptelenedett, majd betelepített németek munkája nyomán indult újra fejlődésnek. A 20. század elejére a Völgységi járás legjelentősebb német lakosú kisközségévé vált. 1939. április 30-án itt tartotta országos zászlóbontó nagygyűlését a Volksbund, és itt alakult meg első helyi szervezete. A második világháború után a község lakosságából közel kétszáz főt hurcoltak el kényszermunkára, illetve a német lakosság nagy részét kitelepítették, és helyükre – Hadikfalváról – 158 bukovinai székely családot költöztettek. A régi német lakosságból 1950-re mintegy harminc család maradt. Ettől az évtől önálló tanácsú község lett a Bonyhádi járásban. A település 1990-ben helyi önkormányzatot választott.
Közélete
Polgármesterei
- 1990–1994: Forray Gellért (független)[3]
- 1994–1998: Forray Gellért (független)[4]
- 1998–2002: Forray Gellért (független)[5]
- 2002–2006: Dr. Ferencz Márton (független)[6]
- 2006–2010: Dr. Ferencz Márton (független)[7]
- 2010–2014: Dr. Ferencz Márton (független)[8]
- 2014–2019: Haures Csaba (független)[9]
- 2019–2024: Molnár Józsefné (független)[1]
- 2024– :
Népesség
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 861 | 866 | 870 | 825 | 844 | 848 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 92,4%-a magyarnak, 1,5% cigánynak, 12,4% németnek mondta magát (7,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 68,1%, református 1,9%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 11,9% (17% nem nyilatkozott).[10]
Nevezetességei
- Máriaszéplaki templomrom – II. Géza korabeli román stílusú, kéttornyos, háromhajós templom romjai. Ma a környék német nemzetiségének búcsújáró helye. A templomrom megjelenik Vörösmarty Mihály Széplak című versében (1828) és Illyés Gyula Kora tavasz című regényében (1941) is.
- Eszterpusztai templomrom – A község külterületén, az egykori Östör nevű település helyén álló templomot gótikus stílusban építették a 15. században.
- Szentháromság-templom – Épült 1767 és 1784 között, barokk stílusban. A templom udvarában álló emlékoszlop a világháborúk, a kitelepítések áldozatainak és a kényszermunkára hurcoltaknak állít emléket.
- Szent Rókus-kápolna – A feltételezések szerint egy középkori templom alapjaira épült 1746-ban.
- Nepomuki Szent János-szobor – A község főterén álló szobor a 18. században, barokk stílusban készült.
Itt születtek
- Krausz Mayer (1809 – Budapest, 1894) zsidó származású magyar kereskedő, nagyiparos
