Canadian Pacific Railway
A Canadian Pacific Railway (CPR) (CP, CPAA, MILW, SOO), 1968 és 1996 között CP Rail, majd egyszerűen Canadian Pacific néven ismert, 1881-ben alapított, I. osztályú kanadai történelmi vasúttársaság volt. A vasút tulajdonosa a Canadian Pacific Railway Limited, amely jogi tulajdonosként kezdte meg működését egy 2001-es vállalati átszervezés során.[2]
| Canadian Pacific Railway | |
 | |
 | |
| Típus |
|
| Jogelőd |
|
| Alapítva | 1881[1] |
| Megszűnt | 2023. április 13. |
| Jogutód | Canadian Pacific Kansas City |
| Székhely | Calgary |
| Iparág | |
| Forma | Canadian corporation |
| Alkalmazottak száma | 15 416 |
| Leányvállalatai |
|
| Tőzsde |
|
| A Canadian Pacific Railway weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Canadian Pacific Railway témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az albertai Calgaryban van a központja, és körülbelül 20 100 kilométernyi (12 500 mérföld) pályát birtokol Kanada hét tartományában és az Amerikai Egyesült Államokban,[2] Montrealból Vancouverig, és egészen Edmontonig északra. Vasúthálózata[3] az Egyesült Államokban Minneapolis-St. Paul, Milwaukee, Detroit, Chicago és Albany városokat is kiszolgálja.
A vasúttársaság első vonala Kelet-Kanada és Brit Columbia között épült meg 1881 és 1885 között (összekötve a korábban épült Ottawa-völgyi és Georgian Bay környéki vonalakkal), teljesítve a Brit Columbiára[4] kiterjesztett kötelezettséget, amikor az 1871-ben belépett a Konföderációba; ez volt Kanada első transzkontinentális vasútja. A CPR elsősorban teherszállító vasút volt, de évtizedekig az egyetlen praktikus hosszú távú személyszállítási eszköz volt Kanada legtöbb régiójában, és nagy szerepet játszott Nyugat-Kanada betelepedésében és fejlődésében. A CPR Kanada egyik legnagyobb és legerősebb vállalatává vált, és ezt a pozíciót még 1975-ben is megtartotta. 1986-ban megszüntették az elsődleges személyszállítási szolgáltatásait, miután azt 1978-ban a Via Rail Canada vette át.
A vállalat 2009-ben két amerikai vasúttársaságot vásárolt meg: a Dakota, Minnesota and Eastern Railroad (DM&E) és az Iowa, Chicago and Eastern Railroad (IC&E) vasúttársaságokat. Az IC&E pályaszakasza egykor a CP leányvállalatának, a Soo Line-nak és elődjének, a The Milwaukee Roadnak a része volt. Az egyesített DM&E/IC&E rendszer Észak-Dakota, Dél-Dakota, Minnesota, Wisconsin, Nebraska és Iowa államokra terjedt ki, két rövid szakaszon a Missouri állambeli Kansas Citybe és egy vonalon az Illinois állambeli Chicagóba. A vasútnak hatósági engedélye van arra is, hogy a wyomingi Powder River Basinbe is építsen egy vonalat. A CP a Conraillel közösen tulajdonolja a chicagói székhelyű Indiana Harbor Belt terminálvasutat. A vállalatot a torontói és a New York-i tőzsdén is nyilvánosan jegyzik CP ticker alatt. Amerikai központja Minneapolisban található.[5]
A CP 2021 decemberében 31 milliárd dollárért felvásárolta Kansas City Southern Railwayt. A két vasúttársaság 2023. április 14-én egybeolvadt, megalapítva ezzel a CPKC Railwayt, az első olyan vasúttársaságot, amely Kanadában, az Egyesült Államokban és Mexikóban is közvetlenül üzemel.
Története
Teherszállítás
A CP teherforgalmának több mint fele gabona (a 2016-os áruszállítási bevétel 24%-a[6]), intermodális áruszállítás (22%) és szén (10%), és a nyereség túlnyomó többsége Nyugat-Kanadában keletkezik. A kereskedelem jelentős eltolódása az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra komoly visszaesést okozott a CPR Thunder Bayen keresztül történő búzaszállításaiban. Emellett vegyi anyagokat és műanyagokat (a 2016-os bevétel 12%-a), autóalkatrészeket és összeszerelt autókat (6%), hamuzsírt (6%), ként és egyéb műtrágyákat (5%), erdészeti termékeket (5%) és különféle egyéb termékeket (11%) szállít. Vasúthálózatának legforgalmasabb része a Calgary és Vancouver közötti fővonal mentén található. 1970 óta a szén a CPR által szállított egyik fő árucikké vált. A szenet egységvonatokban szállítják a hegyvidéki szénbányákból, leginkább a Brit Kolumbia Sparwoodból a Roberts Bank és North Vancouver terminálokra, ahonnan aztán Japánba szállítják.
A gabonát a CPR a prériről Thunder Bay (a korábbi Fort William és Port Arthur városok), Quebec City és Vancouver kikötőibe szállítja, ahonnan a tengerentúlra szállítják. A hagyományos téli exportkikötő a New Brunswick-i Saint John volt, amikor a jég lezárta a Szent Lőrinc folyót. A gabona mindig is jelentős áruféleség volt a CPR által szállított termékek között. 1905 és 1909 között a CPR kétvágányú pályát épített az Ontario állambeli Fort William (a mai Thunder Bay része) és Winnipeg közötti szakaszon, hogy megkönnyítse a gabonaszállítást. Több évtizeden át ez volt a CPR egyetlen hosszú, kétvágányú fővonali szakasza a városi területeken kívül. Ma, bár a Thunder Bay-Winnipeg szakasz ma már egyvágányú, a CPR-nek még mindig van két hosszú távú kétvágányú vonala, amelyek vidéki területeket szolgálnak ki, köztük a Brit Columbia állambeli Kent és Vancouver közötti 121 kilométeres szakasz, amely a Fraser folyót követi a Coast Mountainsban, valamint a Canadian Pacific Winchester Sub, egy 160 kilométeres kétvágányú fővonal, amely az Ontario állambeli Smiths Falls-tól Montreal belvárosán keresztül vezet, és amely számos vidéki mezőgazdasági településen halad keresztül. A CPR azonban a Winchester Sub kétvágányú fővonalának részleges leszerelésének közepén tart. Golden és Kamloops (Brit Columbia) között is vannak különböző hosszú kétvágányú szakaszok, és az eredeti Winnipeg-Thunder Bay kétvágányú szakaszok (például az Ontario állambeli Kenorán és Keewatinon átvezető 30 kilométeres szakasz) még mindig kétvágányúak.
Elnökök
| Időszak | Név |
|---|---|
| 1881–1888 | Sir George Stephen  UK/ Kanada |
| 1889–1899 | Sir William Cornelius Van Horne  USA/ Kanada |
| 1899–1918 | The Lord Shaughnessy USA/ Kanada |
| 1918–1942 | Sir Edward Wentworth Beatty  Kanada |
| 1942–1947 | D'Alton Corry Coleman Kanada |
| 1947–1948 | William Neal Kanada |
| 1948–1955 | William Allen Mather Kanada |
| 1955–1964, 1966 | Norris Roy "Buck" Crump  CAN |
| 1964–1966 | Robert A. "Bob" Emerson CAN |
| 1966–1972 | Ian David Sinclair CAN |
| 1972–1981 | Fred Burbidge CAN |
| 1981–1984 | William "Bill" Stinson CAN |
| 1984–1990 | Russell S. Allison CAN |
| 1990–2006 | Robert J. "Rob" Ritchie CAN |
| 2006–2012 | Fred Green CAN |
| 2012 | Stephen C. Tobias (Interim) USA |
| 2012–2017 | E. Hunter Harrison USA |
| 2017–napjainkig | Keith Creel USA |
Források
Irodalom
- Berton, Pierre. The National Dream: The Great Railway, 1871–1881. McClelland and Stewart, Toronto (1970). ISBN 0-7710-1326-4
- Berton, Pierre. The Last Spike. McClelland and Stewart, Toronto (1971). ISBN 0-7710-1327-2
- Cruise, David and Alison Griffiths. Lords of the Line. Viking, Markham, Ontario (1988). ISBN 0-670-81437-7
- Innis, Harold A.. A History of the Canadian Pacific Railway. University of Toronto Press, Toronto (1971). ISBN 0-8020-1704-5
- Leggett, Robert F.. Railways of Canada. Douglas & McIntyre, Vancouver, British Columbia (1987). ISBN 0-88894-581-7
- Sandford, Barrie. The Pictorial History of Railroading in British Columbia. Whitecap Books, Vancouver, British Columbia (1981). ISBN 0-920620-27-2
- The Premier's Funeral (11 June 1891). The Woodstock Evening Sentinel Review, p. 1.
- White, Richard. Railroaded: The Transcontinentals and the Making of Modern America. W. W. Norton & Company (2011. június 24.). ISBN 978-0-393-06126-0
További információk
- Üzleti adatok a Canadian Pacific Railway vállalatról: Google Finance Yahoo! Finance Bloomberg Reuters SEC filings
- Hivatalos oldal
- The CPR on YouTube
- CPR, from Sea to Sea: The Scottish Connection — Historical essay, illustrated with photographs from the CPR Archives and the McCord Museum's Notman Photographic Archives
- Canadian Pacific Railway, The Canadian Encyclopedia, online, Historica Canada (2015. március 4.). Hozzáférés ideje: 2021. november 3. Archiválva 2012. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- The Canadian Pacific Railway inception - A rich digital set of unique artifacts, archival and graphic material from the UBC Library Digital Collections
- Royal Canadian Pacific
- Winchester, Clarence, ed. (1936), "The conquest of Canada", Railway Wonders of the World, pp. 65–74, illustrated account of the construction of the Canadian Pacific Railway
- (December 30, 2019). "CP completes Central Maine & Quebec Railway acquisition". Sajtóközlemény.
