Buzánszky Jenő
Buzánszky Jenő (Újdombóvár, 1925. május 4. – Esztergom, 2015. január 11.[4]) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett 49-szeres magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető. 1943 és 1947 között MÁV-munkás, 1947–1978 között a Dorogi Szénbányák munkatársa. 2010. május 4. óta a dorogi stadion az ő nevét viseli.
| Buzánszky Jenő | |||||||||||||
 | |||||||||||||
| Buzánszky Jenő a 85. születésnapján | |||||||||||||
| Személyes adatok | |||||||||||||
| Születési dátum | 1925. május 4.[1][2] | ||||||||||||
| Születési hely | Újdombóvár, Magyarország | ||||||||||||
| Halálozási dátum | 2015. január 11. (89 évesen)[3] | ||||||||||||
| Halálozási hely | Esztergom, Magyarország | ||||||||||||
| Sírhely | Szent István-bazilika | ||||||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||||||
| Becenév | Kazal | ||||||||||||
| Poszt | hátvéd | ||||||||||||
| Junior klubok | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Válogatottság | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Edzőség | |||||||||||||
| |||||||||||||
| Díjak, elismerések | |||||||||||||
| |||||||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buzánszky Jenő témájú médiaállományokat. | |||||||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||||||
Életpályája
Újdombóváron az Esterházy Miklós nádor Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Ezután a MÁV Vasúti Tisztképzőjét végezte el.[5]
Klubcsapatban
Klubjai: Dombóvári Vasutas (1938–1946), Pécsi VSK (1946–1947), Dorogi AC (1947–1949), Dorogi Tárna (1949–1950), Dorogi AC (1957–1960)A PVSK-hoz 1946-ban igazolt le, amely ekkor esett ki az NB I-ből. A csapatban centert játszott, edzője Szabó Petár volt.[5]
Dorogon 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt (a klub többször cserélt nevet: Dorogi Tárna, Dorogi Bányász, Dorogi AC), az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25 gólt rúgott. A legjobb eredményük két 5. hely (1950 ősz, 1955), a vidék legjobbja cím birtokosa két alkalommal (Dorogi Bányász, 1954 és 1955). Grosics Gyulával ketten voltak az aranycsapat dorogi tagjai.
A válogatottban
1950 és 1956 között 49 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben. Játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az öt mérkőzésen játszott, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett a csapattal.
Edző, sportvezető
A Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton 1964-ben. 1960 és 1972 között edző. 1961–65 és 1967–69 között a Dorogi Bányász edzője, 1972-85 között ugyanott technikai vezető. 1965–67 között és 1970–71-ben az Esztergomi Vasas edzője, 1972-től a Fősped Szállítóknál dolgozott.
1985–1993 között a Komáromi illetve Komárom-Esztergom megyei Labdarúgó-szövetség elnökhelyettese, 1993–97 között elnök. 1993-tól kezdve az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás bizottság elnökhelyettese.
Utolsó évei
A Debreceni Egyetemen már több mint tíz alkalommal rendeztek a tiszteletére labdarúgókupát, míg Pécsett a Leőwey Klára Gimnáziumban 2013-ban már hatodszor volt sikere az Aranycsapat korábbi játékosáról elnevezett kupának az iskola végzősei között. 2011 óta minden évben megmérkőznek a trófeáért Pécs meghívott középiskolái is. Ezeken az eseményeken Buzánszky Jenő is rendszeresen részt vett. Városának, Dorognak a stadionja a képviselő-testület döntése alapján 2010 májusától a Buzánszky Jenő Stadion nevet viseli.[6]
Buzánszky Jenő tudásával aktívan támogatta a magyar futballt, hiszen a KÉSZ Labdarúgó Akadémia „Új Utakon” programjának szakmai felügyelőjeként és védnökeként segítette az utánpótlás-nevelést.
Halála, búcsúztatása, nyughelye
2015. január 11-én halt meg az esztergomi kórházban, az Aranycsapat tagjai közül utolsóként.[7]
2015. január 30-án vettek végső búcsút a Nemzet Sportolójától a budapesti Szent István-bazilikában, majd annak altemplomában helyezték csapattársai: Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Grosics Gyula mellé örök nyugalomra.[8]
Sikerei, díjai
| Szerzett érmek | |||||||||||||||||||
| |||||||||||||||||||
- Olimpiai játékok
- aranyérmes: 1952 (Helsinki)
- Világbajnokság
- ezüstérmes: 1954 (Svájc)
- Munka érdemrend (1953)[9]
- A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)[10]
- Olimpiai érdemérem (1986)
- Dombóvár díszpolgára (1991)
- Dorog díszpolgára (1993)[11]
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)[12]
- A Dorogi FC Örökös Tagja (1999)
- Csik Ferenc-díj (2001)
- Farkaslaka díszpolgára (2006)[13]
- Szent István-díj (2007)
- Prima Primissima díj (2010)
- A Nemzet Sportolója (2011)[14]
- Emberi Méltóságért (2014)[15]
- Királyhelmec díszpolgára (2017)[16] /posztumusz/
Statisztika
Mérkőzései a válogatottban
Emlékezete
- 2010. május 4. óta a dorogi stadiont tiszteletére Buzánszky Jenő Stadionnak nevezik.
- 2011. november 25-én a londoni 6:3-as győzelem évfordulóján a MÁV 470 010-4 számú Siemens Taurus mozdonyára az Aranycsapat tagjaként Buzánszky Jenő is felkerült. A vállalat így állított a legendás csapatnak emléket.[17]
- 2015. november 26-án a Debreceni Egyetem Sporttudományi Oktatóközpontjának új épülete előtt leleplezték Buzánszky Jenő egész alakos bronz szobrát, Juha Richárd alkotását.[18]
- Emléktábla egykori dorogi lakóházán (2016)[19]
- 2019. május 11. Farkaslaka sportbázisa névadó ünnepségén felvette a Buzánszky Jenő nevet.[20]
Jegyzetek
Források
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: I. kötet (A–H). Szekszárd: Babits. 1994. 193. o. ISBN 963-495-008-6
- Sándor Mihály: Vasutasból aranybányász (Debrecen 2007)
- A sport összefogja az emberek gondolkodását. Szarvas István interjúja. 2010. december 5.
Irodalom
- Kukely Mihály: Buzánszky Viktóriája, győzelmei (1991)
- Sándor Mihály: Vasutasból aranybányász. Beszélgetések Buzánszky Jenővel; Campus, Debrecen, 2007
