Bráz Lajos
Bráz Lajos (Rudabánya, 1920. február 16. – Sopron, 1944. november 4.) magyar bányász, partizán.
Bráz Lajos | |
Született | 1920. február 16.[1] Rudabánya[1] |
Elhunyt | 1944. november 4. (24 évesen)[2] Sopron[2] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | |
Halál oka | halálbüntetés |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
Rudabányai munkáscsaládba született. Az elemi iskola elvégzése után a helyi vasércbányánál lakatos szakmát tanult, majd bányalakatosként dolgozott. 1941-ben hívták be katonának, majd a 19. tábori tüzérosztály őrvezetőjeként a keleti frontra vezényelték. 1943 januárjában szovjet hadifogságba esett és a krasznogorszki táborba került. Hadifogságának időszakában Rovnóban partizán kiképzésben vett részt. Ezt követően került Szőnyi Márton tizenhárom tagú ejtőernyős partizáncsoportjába, amelyet 1944 augusztusában a Bükkben dobtak le.[3] Bráz Lajos kiválasztásánál fontos szempont volt az, hogy alapos helyismerettel rendelkezett.[4]
A földet érést követően a csoport többször is tűzharcba keveredett a nagyszámú magyar fegyveres erőkkel, amely következtében az egység szétszóródott. Egy héttagú csoport Bráz Lajos parancsnoksága alatt pár napig még a környéken maradt, majd Bráz és egy társa, Molnár István elszakadt a többiektől. A két partizán ekkor Rudabányára ment, ahol Bráz Lajos szüleinek házában bújt el. A szülők az enyhe büntetés reményében rávették őket, hogy önként jelentkezzenek a helyi csendőrségen, illetve a rudabányai katonai parancsnokságon, amit ők meg is tettek.[5][4]
Az elfogottakat Miskolcra, a huszárlaktanyába szállították. Szeptember elején más partizán társaikkal együtt esküszegés, hűtlenség, hazaárulás, a fennálló rend elleni fegyveres támadás címén hadbíróság elé állították, de ítélethirdetés helyett Sopronba, a sopronkőhidai börtönbe szállították őket. 1944. november 4-én itt ítélkeztek felettük. Bráz Lajost három másik társával együtt még aznap agyonlőtték.[5][6][7]
Emlékezete
- Az Északmagyarországi Vegyiművek KISZ-alapszervezetét Bráz Lajosról nevezték el.[8]
- Emlékére Rudabányán a művelődési ház homlokzatán található, nagyméretű dombormű alatt márványtáblát helyeztek el. Az emléktáblát az Országos Érc- és Ásványbányák Vasérc Művek dolgozói állították, 1970. április 4-én avatták fel. A rendszerváltoztatás után a táblát a községi temető szélén található beton urnafal oldalára helyezték át. A tábla felirata: A FASIZMUS ELLEN VÍVOTT HARCBAN ELESETT BRÁZ LAJOS ÉS NAGY JÓZSEF BÁNYÁSZAINK EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTÁK HAZÁNK FELSZABADULÁSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN / ORSZÁGOS ÉRC- ÉS ÁSVÁNYBÁNYÁK VASÉRC MŰVEK DOLGOZÓI / 1970. ÁPRILIS 4.[9][10]
- Neve megtalálható a rudabányai háborús áldozatokat felsoroló, a római katolikus templom oldalán található márványtáblán is.
Jegyzetek
Források
- Jancsenkov, Nyikolaj: A magyar-szovjet nemzetközi partizánmozgalom úttörői. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 6., Miskolc, 1966, Herman Ottó Múzeum.
További információk
- Olasz Lajos: A rendvédelmi erők harca a szovjet ejtőernyős partizánok ellen (1943. augusztus – 1944. augusztus). Rendvédelem-történeti Füzetek (56). 71-96. o.[1]
- Kerékgyártó Mihály: Hetven éve született Szőnyi Márton. Honismeret, 1988/6. sz., 50-51.o. [2]
- Mi történt november 4-én?[3]
- Katonahőseink – Bráz Lajos.
- Szovjet táborok magyar foglyai – Broz Lajos.