Bigyra

A Bigyra sejtfal nélküli heterotróf, elsősorban fagotróf sárgásmoszatok csoportja.^[1] 3 jól ismert fontos csoportja van jelentősen különböző ökológiai funkciókkal és morfológiákkal, ezek a Labyrinthulomycetes, az Opalinata és a Bicosocoecida.^[3]

A Labyrinthulomycetes ozmotróf vagy fagotróf módon tápanyagokat felszívó protiszták csoportja. Szabadon élő amőbákként vagy micéliumszerű citoplazmatikus baktériumevő hálózatokként működhetnek. Egyes tagok szaprotróf módon bontanak le elhalt szerves anyagokat, így azokat elérhetőbbé téve más élőlényeknek. Mások paraziták, megint mások baktériumokkal táplálkoznak. Kozmopolita élőlények, és előfordulnak minden tengeri, édesvízi és torkolati környezetekben. Algákkal, tengeri növényekkel és elhalt szerves anyaggal élnek együtt.^[3]

Az Opalinata módosult opálos parazita protiszták sokszínű csoportja. Számos állat, elsősorban kétéltűek emésztőrendszerében élnek. Minden kontinensen megtalálhatók. Közülük az Opalinidae különösebb: nagy sejtjeik számos ostorral és 2-től több százig terjedő mennyiségű sejtmaggal rendelkeznek. Sejtfelszínük jelentősen hajlott, színes megjelenést adva (innen a hasonló megjelenésű opálra utaló nevük). Fontos tagjuk még a Blastocystis, mely emberek és más állatok gyakori parazitája.^[3]

A Bicosoecida kis csoport baktériumevő szabadon élő tengeri és édesvízi ostorosokkal. Minden ökoszisztémában jelen vannak, beleértve extrém környezeteket, például a mélytengerben vagy a sólerakódásokban. A mikrobiális táplálékhálózatban a baktériumokat és a magasabb trofikus szinteket kapcsolja össze. Továbbá a tápanyag-remineralizáció révén a biogeokémiai ciklusokban is fontosak. Besorolásuk az évek alatt többször változott,^[4] és most is megoldatlan.^[5]

Opalina ranarum

Blastocystis főemlősbelekből

Labyrinthulida-tag citoplazma-hálózattal

Cafileria-faj 2 eltérő ostorral

A Bigyra a sárgásmoszatok sok legkorábban elvált kládját tartalmazza.^[6] A sárgásmoszatok a protiszták szupercsoportja háromrészes masztigonémákkal rendelkező elülső ostorral. A Rhizaria és az Alveolata testvércsoportja, ezekkel együtt alkotják a Sart.^[1]

A Bigyra tagjai heterotróf mikroorganizmusok, melyek a sárgásmoszatok feltehetően fototróf utolsó közös őséből fejlődtek ki. Eszerint a Bigyra őse másodlagosan vesztette el fotoszintetikus plasztiszait. Egyes Bigyra-csoportok jellemzői az ősi plasztiszokból való eredettel magyarázható. Például a Labyrinthulomycetes omega-3 zsírsavakat termel általában kloroplasztiszokban lévő deszaturázzal.^[7]

A Bigyra 2 altörzsből áll, ezek az Opalozoa és a Sagenista. Az Opalozoa 2 csoportot tartalmaz, ezek az Opalinatát és 3 környezeti DNS-sel felfedezett kládot (Nanomonadea, Opalomonadea és Placididea) tartalmazó Placidozoa és a Bicosoecida. A Sagenista tartalmazza a Labyrinthulomycetest és az Eogyrea néven szereplő 2 környezeti kládot.^[8][9]

A Bigyra monofíliája ismeretlen. Az Opalozoa és Sagenista helyzete nem tanulmányonként eltér, mivel az összes sárgásmoszat ősétől való különválás után hamar különváltak. Ez nehezíti a Bigyra kládjainak pontos elágazási sorrendjének kiderítését.^[10] Ezenkívül nem minden kládot képviselnek jól e tanulmányok molekuláris adatai.^[8] Számos tanulmány alátámasztja a Bigyra monofíliáját.^[8][9] Mások szerint azonban parafiletikus.^[11][12]

A Bigyrát először Thomas Cavalier-Smith írta le 1997-ben a Heterokonta (a Stramenopila szinonimája) törzseként. Ezt szünapomorf ostorátmenettel (az ostor alapján a fehérjetranszportot irányító szerkezettel) rendelkezőként írta le két hélix vagy gyűrű alakjában, innen a Bigyra (kettőshélix) név. 3 alcsoportból állt:^[2]

1. Pseudofungi, sejtfalas szaprotróf protiszták.
2. Opalinata, nem fagotróf bélszimbionták.
3. Bigyromonada, fagotróf állatszerű ostorosok.

Közös ősükről feltételezték, hogy fotoszintetikus sárgásmoszatokból fejlődött ki, miután másodlagosan elvesztette plasztiszait, szemben a fotoszintetikus Ochrophytával. A Bigyrát ekkor monofiletikus csoportként (klád) tekintették, mely parafiletikus Ochrophyta-osztályokból fejlődött ki.^[2][13]

Későbbi elemzések teljesen megváltoztatták a filogenetikát. Kiderült, hogy a Pseudofungi és a Bigyromonada a monofiletikus Ochrophyta közelebbi rokona az Opalinatánál, vagyis a szünapomorf kettős hélix az összes sárgásmoszat közös ősében jelen lehetett. Ez alapján a Bigyra parafiletikus. Ezért azt 2006-ban módosították, így más 3 altörzsből álló csoport lett:

1. Opalozoa, korábban polifiletikusnak tekintett törzs, mely úgy változott, hogy részei csak az Opalinata és a Nucleohelea;
2. Bicoecea a Bicosoecidával;
3. Sagenista az ozmotróf Labyrinthulea csoporttal.

A Bigyra 2013-ban módosult ismét néhány MAST (a MArine STramenopiles rövidítése) környezeti klád felfedezése után. Az Opalozoa altörzsbe bekerült a Bicosoecida és több új klát, a Placididea, a Nanomonadea (MAST-3) és az Opalomonadea (MAST-12). A Sagenista altörzsbe került az Eogyrea osztály, mely több még leíratlan MAST-vonalból áll.^[14] Végül az Eogyrea egyik MAST-kládját, a MAST-6-ot Pseudophyllomitusnak nevezték el.^[15]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bigyra című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.