Barkóscinege

madárfaj

A barkóscinege (Panurus biarmicus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Panuridae családjába és a Panurus nembe tartozó egyetlen faj.[1][2]

Barkóscinege
Barkóscinege hím Mekszikópusztán
Barkóscinege hím Mekszikópusztán
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság:Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport:Magzatburkosok (Amniota)
Osztály:Madarak (Aves)
Csoport:Carinatae
Alosztály:Neornithes
Alosztályág:Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport:Neoaves
Csoport:Passerea
Öregrend:Telluraves
Csoport:Australaves
Csoport:Eufalconimorphae
Csoport:Psittacopasserae
Rend:Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend:Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág:Passerida
Öregcsalád:Sylvioidea
Család:Panuridae
Des Murs, 1860
Nem:Panurus
Koch, 1816
Faj:P. biarmicus
Tudományos név
Panurus biarmicus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Parus biarmicus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területe (a kéken csak téli vendég)
Elterjedési területe (a kéken csak téli vendég)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barkóscinege témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barkóscinege témájú médiaállományokat és Barkóscinege témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Parus nembe Parus biarmicus néven.[3]

Alfajai

  • Panurus biarmicus biarmicus (Linnaeus, 1758)
  • Panurus biarmicus kosswigi Kumerloeve, 1959
  • Panurus biarmicus russicus (C. L. Brehm, 1831)[2]

Előfordulása

Európában ritka és rendszertelen költő madár. Németország északkeleti részében, Hollandiában, valamint Ausztriában is megtalálható. A legnagyobb egyedszámban Közép-Ázsiától Mandzsúriáig fordul elő.

Természetes élőhelyei a mocsarak, tavak, folyók és patakok környéke. Állandó, nem vonuló faj.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon állandó, rendszeres fészkelő.[5] A Fertő tó nádrengetegében nagyobb számban előfordul. Vajdaságban, a Ludasi-tavi állománya szintén jelentős.

Megjelenése

Testhossza 12-13 centiméter, szárnyfesztávolsága 16-18 centiméter, testtömege 12-18 gramm.[5] A hím hátoldala és farka sárgásbarna, feje világosszürke, barkója és alsó farokfedői feketék. Szeme élénk borostyánsárga. A fiatalokhoz hasonlóan a tojónak sincsen barkója, és világosabb árnyalatú, mint a hím.

A hím ...
és a tojó

Életmódja

Tavasszal és nyáron rovarokkal, apró csigákkal és pókokkal táplálkozik, télen a nád magját fogyasztja.[5]

Szaporodása

Panurus biarmicus biarmicus

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A költési időszak április–július között van. Évente kétszer-háromszor költ. A fészek jól el van rejtve a nádas között. Egy fészekalj 5–7 fehér, foltos, rovátkolt tojásból áll. A tojásokon mindkét szülő 12–13 napig kotlik. A fiatal madarak 9–13 napos korban válnak röpképessé.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[3] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Fészkelő-állománya 12 000-15 000 párra tehető.[5]

Jegyzetek

Források

További információk