Baranya (település)
Baranya[3] (ukránul: Баранинці [Baraninci][3]) falu Ukrajnában, Kárpátalján, az Ungvári járásban.
| Baranya (Баранинці) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Baranya község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 14. század | ||
| Irányítószám | 89425 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | |||
| Magyar lakosság | 69 | ||
| Népsűrűség | 572 500 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 0,0028 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 34′ 13″, k. h. 22° 19′ 37″48.570278°N 22.326944°E, k. h. 22° 19′ 37″48.570278°N 22.326944°E | |||
  Baranya Pozíció Kárpátalja térképén | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baranya témájú médiaállományokat. | |||
Fekvése
Baranya Ungvártól 3 km-re terül el dél-délkeleti irányban, a Baranya patak mellett.
Története
A 14. század elején települt. Első írásos említése 1342-ből származik Barania néven. Nevének eredete tisztázatlan.[4]
Baranya az Ungvári járás egyik legrégebbi települése. Ősi birtokos családja a Baranyay család.
A 14. században még jelentéktelen falu. A középkori források két falut (Alsó- és Felsőbaranya) említenek.[4] 1599-ben Felsőbaranya lakott falu 9 portával, a falu nagy részét ez időben a császári csapatok felégették. 1719-ben nemesi falu 6 jobbágyháztartással. A két falu a 18. században minden bizonnyal egybeépült.[4]
A trianoni békeszerződés előtt Ung vármegye Ungvári járásához tartozott. 1910-ben 754 lakosából 382 magyar, 48 német, 14 szlovák és 310 ruszin anyanyelvű volt; vallását tekintve pedig 107 római katolikus, 510 görögkatolikus, 77 református és 60 izraelita.[5]
2020-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Börvinges, Hegyfark és Unghosszúmező.
A községi tanács címe
Népesség
| Lakosok száma | 694 | 689 | 754 | 642 | 800 | 1101 | 1603 |
| 1867 | 1890 | 1910 | 1940 | 1969 | 1982 | 2001 |
- 1940 – 642 fő, magyar 352 fő, ruszin 285 fő, szlovák 2 fő
- 2001 – 1609 fő, magyar 69 fő – 4,3%, ukrán 93%
A népesség anyanyelv szerinti megoszlása a teljes népesség %-ában (2001)[6]
Jegyzetek
Források
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914 ISBN 963 85683 3 X
