Baird-partfutó

madárfaj

A Baird-partfutó (Calidris bairdii) a madarak (Aves) osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Baird-partfutó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság:Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport:Magzatburkosok (Amniota)
Osztály:Madarak (Aves)
Csoport:Carinatae
Alosztály:Neornithes
Alosztályág:Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend:Neoaves
Csoport:Passerea
Csoport:Gruae
Csoport:Gruimorphae
Rend:Lilealakúak (Charadriiformes)
Alrend:Scolapaci
Család:Szalonkafélék (Scolopacidae)
Alcsalád:Arenariinae
Nem:Partfutó (Calidris)
Merrem, 1804
Faj:C. bairdii
Tudományos név
Calidris bairdii
(Coues, 1861)
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Baird-partfutó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Baird-partfutó témájú médiaállományokat és Baird-partfutó témájú kategóriát.

Rendszerezése

A fajt Elliott Coues amerikai ornitológus írta le 1861-ben, az Actodromus nembe Actodromus Bairdii néven.[3] Faji és magyar nevét, Spencer Fullerton Baird amerikai ornitológusról kapta.

Előfordulása

Észak-Amerika nyugati és Szibéria keleti részén fészkel.[4] Telelni Dél-Amerikába vonul. Kóborlásai során eljut Európa nyugati részére is.

Természetes élőhelyei a tundrák, vízpartok, édesvizű és szikes tavak, valamint tengerpartok.[5]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendkívül ritka kóborló.[4] 4 bizonyított előfordulása ismert: 2004 októberében az apaji Ürbői-halastavakon, 2005 szeptemberében a kunhegyesi Telekhalmi-halastavakon észleltek 1-1 fiatal példányt, majd 2008 februárjában a fertőújlaki Nyéki-szálláson, júniusban pedig a geszti Begécsi-halastavakon fordult elő 1-1 öreg példánya.

Megjelenése

Testhossza 14-17 centiméter, szárnyfesztávolsága 36–40 centiméteres, testtömege 32–63 gramm közötti.[3]

Életmódja

Rovarokkal táplálkozik, de apró rákokat, puhatestűeket és férgeket is fogyaszt.[4]

Szaporodása

Fészkét a földre építi. A tojó 4 tojást rak, melyeken felváltva kotlanak 19-22 napig. A jó rejtőszínnel ellátott fiókák 16-20 napos korukban lesznek röpképesek.[4]

A fészke tojásaival
és a kikelt fiókák

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint forint.[4]

Jegyzetek

Források

További információk