Back to Black (dal)

A Back to Black-et Amy Winehouse és Mark Ronson írta, utóbbi volt a producer is. A számot három stúdióban vették fel: a New Yorkban található Chung King és Daptone stúdiókban, valamint a londoni Metropolis stúdióban.^[2]

A Back to Black-et a Blake Fielder-Civilrel való kapcsolata ihlette. A férfi elhagyta Winehouse-t egy volt barátnője miatt, így a lány „sötétségbe” vonult, ami alatt a hallgató az ivást és a depressziót értheti. A „Black”-et néha a heroinra való utalásnak tekintették, de ez pontatlan, mivel Winehouse heroinhasználata csak a Fielder-Civil-lel való későbbi házassága után (2007 májusában) kezdődött, amit Asif Kapadia dokumentumfilmje is megerősített.

A Back to Black D-mollban íródott.^[3] A dal a klasszikus soul zene elemeit tartalmazza.^[4] Hangzását és ritmusát az 1960-as évek lánybandáihoz hasonlónak jellemezték.^[5][6] Produkciójában kitűnik a Wall of Sound hangzás.^[5][7] Winehouse a sértettség és a keserűség érzéseit fejezi ki egy barátja miatt, aki elhagyta őt; azonban a dalszövegek során „erős marad”, amit a nyitó sorok példáznak: „Nem hagyott időt a sajnálkozásra / Nedvesen tartotta a f*rkát / A régi jól bevált helyen / Én és az én büszkeségem / És a felszáradt könnyeim / Folytatjuk a pasim nélkül”. A dal lírai tartalma egy kapcsolat szomorú búcsúztatásából áll, a dalszövegek őszinték.^[8] A Slant Magazine írója, Sal Cinquemani felvetette, hogy a főszereplő szeretője egy másik nő helyett talán inkább a kokain mellett elkötelezve.^[9] John Murphy a musicOMH-tól a dal bevezetőjét Jimmy Mack dalaihoz hasonlította, hozzátéve, hogy „sokkal sötétebb helyen” folytatódik, mint az említett művész munkássága.^[4]

A dal általános kritikai elismerést kapott a zenekritikusoktól. A 4Music weboldal egyik írója a tízből tíz csillagot adott a dalnak egy kritikában, mondván, hogy ugyanolyan jó, mint az 1960-as évekbeli lányegyüttesek klasszikusai, amelyek hatással voltak rá. Az író dicsérte az „alaposan modern Amyt, aki saját dalokat ír a szerelemről, a szexről és a drogokról, és tudja, mit gondol, de mégis úgy bántják, ahogy csak a felnőtteket lehet bántani”.^[10] Matt Harvey a BBC-től úgy érezte, hogy a dal Phil Spector és Scott Walker énekesek „hangzásbeli örökségének” köszönhető, és „egy megkínzott szörnyetegnek nevezte a számot – Amy azt a fajta vokális mélységet mutatja be, amiről Marc Almond mindig is álmodott”.^[11] Az AllMusic írója, John Bush univerzálisnak találta a dalt, és úgy vélte, hogy akár Joss Stone is a zenei listák élére vihetné.^[12] Alex Denney a Drowned in Sound weboldalról úgy találta, hogy a Back to Blackben a „keménység és a komolyság” leginkább a címadó dalban mutatkozik meg egy „szívbemarkoló keveréssel” és egy férfi nőcsábászáról szóló szöveggel.^[13]

2007-ben a dal a 39. helyre került a Popjustice által összeállított, az év legjobb zenéit tartalmazó listán.^[14] A Slant Magazine is megemlítette az év legjobb kislemezeit tartalmazó listáján, Sal Cinquemani pedig azt írta: „[Ez] nem csak az énekesnő, hanem Mark Ronson producer legjobb pillanata is”.^[9] A Rolling Stone magazin írói a Back to Black-et a 98. helyre tették a 2000-es évek 100 legjobb dalának listáján, dicsérve Winehouse védjegyének számító „viharosan soulos” énekhangját és érzékenységet,^[5] és a 2021-es cikk előtt a szám a 79. helyre került a „Minden idők 500 legjobb dalának” listáján.^[15] Az NME szerkesztői a 61. helyre sorolták a magazin által összeállított listán, és azt írták, hogy a dal bizonyítja az album valódi mélységét, majd hozzátették: „Kemény arcú és megtört lelkű, tudatos vergődése mindenkit megszólított, akinek valaha is volt egy nyúlfarknyi pillanata”.^[8] A Back to Black Winehouse egyik meghatározó dalának számít. Justin Myers az Official Charts Company számára azt írta, hogy ez az énekesnő „leggyötrelmesebb” dala, miközben „szívszorítóan önéletrajzi ihletésű”.^[6] Tim Chester az NME-től szintén azt írta, hogy a Back to Black az a dal, amellyel az énekesnőre halála után emlékezni kell, a Motown hatása a védjegyévé vált énekesi előadásmódban, valamint az erőteljes szövegben.^[16]

2019 júliusában a dal a BBC Radio 4 Soul Music című műsorának témája volt. Az epizódban közreműködött Donald Brackett, a Back to Black: Amy Winehouse's Only Masterpiece szerzője.^[17]

Megjelenése előtt a dal öt egymást követő héten keresztül szerepelt a brit kislemezlistán csak a letöltések alapján, és a 40. helyig emelkedett.^[18] A kislemez 2007-ben a 25. helyig jutott a listán, miután fizikai formátumban is megjelent, és ez lett a csúcspozíciója az országban.^[6][19] A dal eddig 34 nem egymást követő hetet töltött a brit kislemezlistán. A Rehabbel együtt újra belépett a chartra. A dal a BBC Radio 1 The B List Playlist című műsorában szerepelt a május 2-án kezdődő héten.^[20] 96 000 darabos eladással a Back to Black az Egyesült Királyság 85. legnagyobb példányszámban eladott kislemeze lett 2007-ben. 2011. július 31-én, halálát követően a dal a nyolcadik helyen került be a brit kislemezlistára, ami egyben új csúcspozíciót és második top tízes slágert jelentett az Egyesült Királyságban. 2014 szeptemberéig a Back to Black 340 000 példányban kelt el az Egyesült Királyságban, és Winehouse harmadik legkelendőbb kislemeze az országban.^[6] Amerikában az évek óta tartó erős digitális eladásainak köszönhetően a Back to Black 2015 januárjában platina minősítést kapott az RIAA-tól több mint egymillió digitális eladás után.^[21]

A videoklipet Phil Griffin rendezte, és egy gyászmenetet mutat be, amelyben Winehouse egy síremlék felett gyászol, amelyen az áll: „R.I.P. Amy Winehouse szíve”. A sírkőről készült felvételt az énekesnő 2011-ben bekövetkezett halála után kivágták. A videót elsősorban a londoni Stoke Newingtonban, a Gibson Gardens és a Chesholm Road közelében forgatták. A temetői jeleneteket az északkelet-londoni Abney Park temetőben vették fel. Winehouse hivatalos honlapja szerint „Amy Back in Black című dalának új, lenyűgöző klipje gyönyörűen és művészien fekete-fehérben készült,^[22] és képi világában egy kudarcra ítélt szerelmet hasonlít össze egy temetéssel”.^[23] A 2007-es Music of Black Origin Awards (MOBO) díjátadón a klipet A legjobb videó kategóriában jelölték, de Kanye West Stronger (2007) című dalával szemben alulmaradt.^[24][25] Myers az Official Charts Company-tól „szuperszomorúnak” ítélte a klipet, és úgy érezte, hogy továbbviszi a dal fő témáját, a búcsút.^[6] 2022 decemberéig a videónak több mint 850 millió megtekintése van a YouTube-on.^[26]

Digitális letöltés – Remixes & B-Sides EP (2015)^[31]

1. Back to Black (The Rumble Strips Remix) – 3:49
2. Back to Black (Mushtaq Vocal Remix) – 4:03
3. Back to Black (Original Demo) – 3:01
4. Back to Black (Vodafone Live at TBA) – 3:53
5. Back to Black (Steve Mac Vocal) – 6:03

Ez a szócikk részben vagy egészben a Back to Black (song) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.