BT–7

A BT–7-nek jellegzetes tulajdonsága volt, hogy nagy sebességének köszönhetően szinte ugorva tudott áthaladni kisebb terepegyenetlenségek felett. A tereptől, a felépített ugrórámpától és sebességétől függően a BT–7 akár 20 méteres akadályt is zökkenőmentesen leküzdött. Ezt a képességét az ilyen úgynevezett ugrást a Legfelsőbb Parancsnokság is nagyra tartotta és bevetéseknél, mint különleges harci eljárás számolt vele. A BT–7-est a japánok ellen a mandzsúriai harcokban alkalmazták először az 1930-as évek végén, majd részt vettek Lengyelország megszállásában és a finnek elleni téli háborúban 1940-ben. A típus alkalmazása a német inváziót követően, 1941-ben Európában véget ért, ám az ázsiai front megnyitásakor újra bevetették ezt a tipust.

A BT–7 szovjet könnyű harckocsi, a BT-sorozatú gyorsharckocsik (Быстроходный танк – Bisztrohodnij tank) harmadik modellje. A BT–5 továbbfejlesztett változataként jött létre. Sorozatgyártását 1934–1935-ben kezdték meg. A harckocsin már megjelent a csonkakúp alakú torony, az M–17-es (BMW-motor másolat) motor, újfajta rádióantenna, a modernizált célzóberendezés, az átdolgozott lánctalp, futómű és a sebességváltó. 1937-től a V–2-es dízelmotor egy korai változatával szerelték fel BT–7-eseket, és BT–7M jelzéssel 1940-ig mintegy 800 darab készült belőlük. A dízelmotort párhuzamosan fejlesztették a BT harckocsikkal a Komintern gyárban, a fejlesztésbe besegített a Repülőgépmotorok Központi Intézete (CIAM) is. A tesztek kielégítőek voltak, és a motort V–2 jelzéssel alap harckocsimotorként rendszeresítették a Vörös Hadseregben. 1937-ben egy új tervezőcsapat alakult a KhPZ-ben, hogy megalkossák a BT tankok következő generációját. Kezdetben Mihail Koskin, majd halála után Alekszandr Morozov volt a főtervező. A csapat két prototípust épített. A könnyűt "A-20"-nak hívták. Az erősebben felfegyverzett és páncélozott BT-származék, az A-32 egy "univerzális harckocsi" volt, amely az összes T–26 gyalogsági harckocsit, BT könnyű harckocsit és T–28 közepes harckocsit. Egy ilyen terv ellentmondásos volt, de a harckocsi teljesítményével kapcsolatos aggodalmak a német villámháború fenyegetése miatt egy még erősebben páncélozott változat, a T-34 közepes harckocsi gyártásának jóváhagyásához vezettek.

Fejlesztése közben fontos technikai újítást jelentettek a BT-IS és BT-SW-2 próbapadi járművek, amelyek a döntött páncélzatra koncentráltak. Ez az elgondolás közvetlenül vezetett a T-34 páncélzatának elrendezéséhez. A BT alvázat a műszaki segédjárművek és a mobilitást vizsgáló járművek alapjaként is használták. Egy hídvető változat egy T-38 toronnyal rendelkezett, és egy hidelemet indított el kis réseken keresztül. Az RBT-5 egy pár nagy tüzérségi rakétavetőt hordozott, a torony mindkét oldalán egyet-egyet. A BT harckocsikon számos rendkívül széles lánctalpas kivitelt próbáltak ki, köztük furcsa módon fából készült „hócipőket” is.

A „KBT-7” egy teljesen modern páncélozott parancsnoki jármű volt, amely a második világháború kitörésekor a prototípus stádiumában volt. A tervezést a háború miatt nem folytatták.

Az 1936-os kijevi katonai parádén mutatták be a külföldi katonai megfigyelőknek több száz BT harckocsi felvonulásával. A nézők között a Brit haderő képviselői is ott voltak, akik felismerték az újítás jelentőségét. Ezután a brit cirkáló tankokon megjelentek hasonló fejlesztések, elsőként Cruiser Mk III-tól kezdve. A BT harckocsi páncéltestének elülső páncéljának hegyes formája a brit Matilda tank kialakítását is befolyásolta.

A BT harckocsik szolgálatot teljesítettek a második kínai-japán háborúban a spanyol polgárháborúban , a Halhín-goli csatában, a finnországi téli háborúban és a második világháborúban .

A spanyol polgárháborúban (1936–1939) egy 50 fős BT-5-ös egység harcolt a republikánusok oldalán, melynek személyi állományát a Szovjetunióban kiképzett Nemzetközi Brigádok tagjai és néhány szovjet harckocsizó alkotta. Első harcuk 1937. október 13-án a zaragozai offenzíva során katasztrofális volt és 13 harckocsi megsemmisült. Később, 1937 decembere és 1938 februárja között további veszteségeket szenvedtek a Teruel-i csata során. Néhány zsákmányba került BT-5-öt a nacionalista oldal is használt.

A Kínai Nacionalista Hadseregnek négy BT-5-öse volt, amelyek a Japán Birodalmi Hadsereg ellen harcoltak a második kínai-japán háború alatt (1937–1945).

Az 1939 májusától szeptemberig tartó Halhín-goli csaták (más néven Nomonhan-incidens) során a BT harckocsikat támadták a japán „közeli” csapatok (tankgyilkos osztagok), amelyek: páncéltörő fegyverek helyett – benzines palackokkal felfegyverkezve (később „ Molotov-koktéloknak ”nevezték el) mértek csapást a páncélosokra. A BT-5-ös és BT-7-es, amely 38 °C-nál magasabb hőmérsékleten üzemelt a mongol síkságon, könnyen kigyulladt, amikor egy Molotov-koktél meggyújtotta benzinmotorjaikat. Georgij Zsukov Sztálin eligazítása során az egyik "pontosítója" volt , hogy "...BT tankjai kissé tűzveszélyesek voltak..." Ezzel szemben sok japán harckocsi-legénység tartotta jónak a szovjet 45 mm-es 20K M1932 harckocsiágyút megjegyezve: "...amint meglátták egy orosz fegyver villanását, észrevettek egy lyukat a tankjukon, hozzátéve, hogy a szovjet lövészek is pontosak voltak !"

A Finnország elleni 1939–1940-es téli háborúban a BT-2, BT-5 és BT–7 harckocsik kevesebb sikert értek el a finn hadsereg erőivel szemben, mint a japánok ellen Halhín-gol-nál.

1941 júniusában, a Barbarossa hadművelet kezdetén a BT–7 volt a szovjet hadsereg fő könnyű harckocsija. A páncélosok veszteségei magasak voltak, több mint 2000 BT–7 sorozatú harckocsit veszítettek az első 12 hónapban a keleti fronton. Az invázió előtt további százakat tett mozgásképtelenné az elmaradt karbantartás hiánya, és ezeket hátra kellett hagyni, amikor a szovjet erők kelet felé vonultak vissza. A BT–7-et a Vörös Hadsereg páncélozott és gépesített erői üzemeltették szinte az egész háború alatt, de 1941 után már jelentősen lecsökkent darabszámban.

1942. november 1-ig 32 BT–7 harckocsit zsákmányoltak a támadó román erők.^[2] BT–7 sorozatú harckocsit továbbra is használtak azonban a szovjetek a Távol-Keleten, a japán erők ellen a Halhín-goli csatában 1939-ben és a mandzsúriai támadó hadműveletben 1945-ben.

• Panzerkampfwagen I
• Fiat L6/40
• 7TP

• 
  BT–7 tank.
• 
  Kilött szovjet BT–7 tank 1941-ben.

• Tim Bean–Will Flower: Szovjet harckocsik a II. világháborúban – Sztálin páncélos csodái, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen, 2004, ISBN 963-9329-83-5
• A világ tankjai. London: Cassell (1972). ISBN 978-0-304-36141-0 
• Coox, Alvin. Nomonhan; Japan Against Russia, 1939, 2 volumes, Stanford, CA: Stanford University Press (1985). ISBN 978-0-8047-1160-9 
• Goldman, Stuart D.. Nomonhan, 1939; A Vörös Hadsereg győzelme, amely formálta a második világháborút. Annapolis, MD: Naval Institute Press (2012). ISBN 978-1-59114-329-1 
• Szovjet harckocsik és harcjárművek a második világháborúban. London: Arms and Armour Press (1984). ISBN 978-0-85368-606-4 
• Zaloga, Steven J.. BT Fast Tank: A Vörös Hadsereg lovassági harckocsijai 1931-1945, New Vanguard 237 (2016. augusztus 25.). ISBN 9781472810656 

• Salvage of BT-7 tank from Neva river
• BT tanks, BT tanks in museum and monuments
• Detailed article about early history of BT tanks automatically translated from Russian