Báthori-család

Bereck egy évszám nélküli oklevél szerint IV. László (Kun László) királytól kapta adományba Abram, Bátur és Kis-Bakta helységeket „hű szolgálataiért”. Bereck ekkor elhagyta régi (de Rakomaz) előnevét és Bátorról (Batur), birtokaimak központjáról kezdte nevezni magát, ebből alakult ki a Báthori családnév. Bátori Bereck gyermekei közül I. János és Lökös lett a két fő ágra szakadt Báthory család két őse. A Bátoriak a III. András halála utáni feudális anarchiában birtokaik helyzetéből adódóan eleinte Borsa Kopasz (és testvére, Borsa Beke) szerviensei voltak, de viszonylag hamar átálltak Károly Róberthez. Bátori I. János a király oldalán harcolt a rozgonyi csatában, ahol két szerviense is elesett.^[5]

János László nevű fia (a későbbi szabolcsi főispán) a Pok nemzetségből származó Medgyesaljay Móricz Medgyesy Anna néven ismert lányát vette feleségül – utódaik a somlyai Báthory család tagjai. Bátori Lökös Péter nevű fia 1345-ben Itáliában tanult és 1347-ben alig 15-17 évesen váradi kanonok lett, de mivel bátyja meghalt, kilépett az egyházi rendből (még föl sem szentelték), és tőle származott le az ecsedi Báthory család.

1325-ben Bereck fiait Károly Róbert király megerősítette az apjuk által nyert javakban, és még ebben az évben megkapták Ecsedet is. 1325-ből származik a Báthory-család címere. 1334-ben kapták meg Bereczk fiai az engedélyt arra, hogy Ecsed mellett a mocsárban várat építhessenek s azt »Hűség«-nek nevezhessék.^[6]

1330-ban Bereck fiai és utódai abban – a később úriszéknek nevezett – kiváltságban részesültek, hogy a birtokaikon élő népek felett a megyés ispán helyett ők bíráskodhattak, és akár halálos ítéletet is hozhattak.^[7]1332-ben névadójuk, Bátor városa árumegállító jogot kapott, mégsem ez, hanem a mocsarakkal körülvett, jobban védhető Ecsed lett később a család központi birtoka.^[8]

Az Ecseden felépült vár köré rövid időn belül hatalmas uradalom alakult ki.^[9] 1335-ben a Gutkeled nemzetség Farkas-ágától megszerezték a sárvármonostori kegyuraságot, amellyel együtt járt Szentmárton, Vállaj és Kálmánd helységek haszonélvezeti joga is. 1338-ban csere útján megszerezték Szaniszlót, 1341-ben Fábiánházát, 1348-ban elnyerték a királytól Mérket is.

A család a 14. század első évtizedeiben két ágra szakadt. Az egyik Szilágysomlyót kapta birtokul és ettől kezdve somlyai Báthorynak nevezte magát.

A másik ágból származó, Itáliában tanult Péter a szabolcsi Ecsedet szerezte meg, leszármazottai nyíri vagy ecsedi Báthoriaknak hívták magukat.^[10]

A somlyói ág megmaradt katolikusnak, az ecsedi ág viszont a 16. század közepén áttért protestáns hitre.

Van olyan könyv, amelyben mindegyik Báthori i-vel szerepel.^[11]Vannak olyan könyvek, amelyek a somlyaiakat y-nal, az ecsedieket pedig i-vel adják meg.^[12][13][14]Van olyan könyv, amelyik mindegyik Báthoryt y-nal írja.^[15]

A történelmi tulajdonnevek helyesírásáról a magyar helyesírás szabályai itt találhatók. Eszerint (157.a) elsősorban a saját vagy a család írásmódját kell használni, méghozzá a hozzánk legközelebbi korból (157.b). Úgy tűnik, ebben a család nem egységes a 16. és 17. század fordulóján (Aláírások: István Kristóf Gábor Boldizsár Zsigmond), ami a hozzánk legközelebb eső kor. A következő a már kialakult szokás (157.c), ebben a szakirodalomban úgy tűnik, hogy az ecsedieket és a koraiakat inkább i-vel, a somlyaiakat inkább y-nal írják. Legutoljára a kialakulatlan írásmódnál (157.d) minimálisan hagyományos, mai szemmel sem zavaró alakot kell használni.

A szakirodalom zömével összhangban a korai Bátoriakat teljesen fonetikusan, i-vel és h nélkül, az ecsedi Báthoriakat h-val és i-vel, a somlyói Báthoryakat h-val és y-nal írja. De ettől is lehetséges eltérés, amikor bizonyítható, hogy az újkorban, magyar nyelvű levélben ő másképpen írt.

• Bátori Bereck (1276–1321)
• Bátori János (bihari főispán)(I. János)(1343): Bereck fia
• Bátori Miklós (székely ispán): Bereck fia
• Báthori András (püspök): Bereck fia, váradi püspök (1329–1345)^[9]
• Bátori Lökös: Bereck fia → ecsedi Báthoriak
• Bátori Klára: Bereck lánya
• Bátori István (I. István): Bátori János (bihari főispán) fia, ága kihalt
• Bátori György (I. György) (1364): Bátori János (bihari főispán) fia, ága unokáiban halt ki, fia János^[16]
• Bátori László (szabolcsi főispán) (I. László) (1351): Bátori János (bihari főispán) fia
• Bátori Benedek, Lökös fia
• Bátori György (II. György): Bátori László (szabolcsi főispán) fia, lovag, „nádori ember” (1389)^[17]
• Bátori Szaniszló: Bátori László (szabolcsi főispán) fia → szaniszlófi Báthoryak
• Bátori Erzsébet: Bátori László (szabolcsi főispán) lánya, Debreceni (Pál fia) Gergely felesége
• Bátori Antal: II. György fia 1415-ben leánynegyedben perelték a Móriczfiak birtokát^[18]

Valamelyik György 1412-ben somlyói jobbágyaival levelezett.^[9]

• Báthory János, Báthory Szaniszló fia
• Báthory László, Báthory Szaniszló fia
• Báthory István (1427-ben említik), ^[19] Báthory Szaniszló fia
• Báthory László, István fia
• Báthory György, István fia
• Báthory Péter, István fia
• Báthory Mátyás, István fia
• Báthory Miklós (1462–1500), István fia → somlyói Báthoriak
• Báthory Dominik, István fia
• Báthory Pelbárt, István fia
• Báthory János, István fia
• Báthory István, István fia
• Báthory Anna (?–1570),(wd) István lánya
• Báthory Veronika, István lánya
• Báthory Potencia, István lánya
• Báthory Jadviga, István lánya
• Báthory Margit, István lánya
• Báthory Borbála, István lánya
• Báthory Péter, János fia ^[20]
• Báthory Imre, János fia ^[21]

Bátori Bereck fia János fia László Somlyót kapta hozományul, utódai pedig felvették a somlyói előnevet.

• Báthory István (1477–1534) erdélyi vajda, Báthory Miklós fia
• Báthory Kristóf (1530–1581) erdélyi vajda, Báthory István (1477–1534) erdélyi vajda fia
• Báthory István (1533–1586) erdélyi fejedelem, lengyel király, Báthory István (1477–1534) erdélyi vajda fia
• Báthory András (szatmári kapitány), Báthory István (1477–1534) erdélyi vajda fia
• Báthory Anna (?–1570), Báthory István (1477–1534) erdélyi vajda lánya
• Báthory Griseldis (1569–1590), Báthory Kristóf erdélyi vajda lánya
• Báthory Zsigmond (1572–1613) erdélyi fejedelem, Báthory Kristóf fia
• Báthory István (krasznai főispán, 1553–1601), Báthory András szatmári kapitány fia
• Báthory András (1566–1599), bíboros, erdélyi fejedelem, Báthory András szatmári kapitány fia
• Báthory Boldizsár (1555–1594), Báthory András szatmári kapitány fia
• Báthory Gábor (1589–1613), erdélyi fejedelem, Báthory István krasznai főispán fia
• Báthory András (1597–1637), Báthory István krasznai főispán fia
• Báthory Zsófia (1629–1680), Báthory András (1597–1637) lánya

Bereck gyermekei közül a birtokaikon való megosztozásukkor Ecsed Lökös fia Péter-nek jutott, ez alkotta később az ecsedi ágat.

Birtokközpontjuk a mai Nagyecsed volt. Egy részük bátori előnévvel szerepel, mert ők birtokolták a névadó Bátort.^[4] A 14. század végén egy Báthori lány házassága és a Marczali családdal kötött örökösödési szerződés révén megszerzik a Marczaliak somogyi birtokait is.^[10]

• Báthori Péter Báthory Lökös fia, szatmári főispán 1408-ban^[22]
• Báthori János (szabolcsi főispán), Báthori Péter fia^[16]
• Báthori István (országbíró, ?–1444) (I. István)^[23] Báthori János (szabolcsi főispán) fia
• Báthori Bertalan (?– Tábor, 1438. augusztus-szeptember), Báthori János (szabolcsi főispán) fia, Albert király kíséretében, Tábor ostromakor halt meg ^[24]
• Báthori Tamás (?–1444-45) Báthori János (szabolcsi főispán) fia, 1440-ben ^[25], lányai: Margit, Erzsébet, Potenciána, Veronika ^[26]
• Báthori László (főispán) (†1474)(I. László), Báthori István (országbíró, ?–1444) fia, szatmári és zarándi főispán
• Báthori Margit (1420?–1498), Báthori István (országbíró, ?–1444) lánya, Szilágyi Mihály kormányzó, majd Bánffy Pál felesége^[23]

• Báthori István (erdélyi vajda, 1430–1493)(II. István)^[23] Báthori István (országbíró, ?–1444) fia, a kenyérmezei csata parancsnoka
• Báthori András (?–1495) (III. András), Báthori István (országbíró, ?–1444) fia,^[10] lovászmester (1460) ^[27]
• Báthori Miklós (váci püspök) (II. Miklós), Báthori István (országbíró, ?–1444) fia,^[10] váci püspök (1474–1506)
• Báthori István (nádor) (III. István)^[23] (1477–1530) Báthori András (?–1495) fia,^[28][29] a sánta^[10]
• Báthori György (főlovászmester, ?–1534) (V. György), Báthori András (?–1495) fia,^[29] főlovászmester (1505–1534),^[30] somogyi főispán^[10]
• Báthori András (tárnokmester) (†1534) (IV. András), Báthori András (?–1495) fia,^[29] tárnokmester (1527–1534),^[30] szatmári és szabolcsi főispán,^[29] a mohácsi csatában a nyírségi csapatok parancsnoka^[17]

• Báthori György (?–1570) (VI. György), Báthori András tárnokmester fia, Báthori Erzsébet apja. Feleségül vette somlyai Báthory Annát,(wd) ezzel egyesült a család két nagy ága.
• Báthori András (országbíró) Bonaventura (?–1566) (V. András), Báthori András tárnokmester fia
• Báthori Miklós (országbíró) (1520?–1584)(III. Miklós), Báthori András tárnokmester fia
• Báthori István (országbíró, 1555–1605) (V. István), Báthori György (?–1570) és somlyai Báthory Anna fia
• Báthori Erzsébet (1560–1614), Báthori György (?–1570) és somlyai Báthory Anna lánya

Ecsedi Báthori II. András egyik fia, Báthori György 1550-ben házasságot kötött Báthory Annával, Bélteki Drágffy Gáspár özvegyével.

A menyegzőnek nagy politikai, gazdasági és vallási jelentősége volt. A mohácsi vészt követően a magyar arisztokráciát megosztotta a kettős királyválasztás is: az ecsediek Habsburg Ferdinánd pártján voltak, míg a somlyaiak a Szapolyai-család hívei maradtak. Báthory Anna maga a reformáció támogatója, elkötelezett evangélikus volt. A házaspár elősegítette az első protestáns egyházszervezet kiépítését, az óvári, erdődi és csengeri zsinatok megtartását. Támogatták tiszántúli fiatalok tanulását a Wittenbergi Egyetemen.

A házasság hatalmas birtokkoncentrációval járt, egyben összeköttetést teremtett a Királyi Magyarország és Erdély között.

Nyírbátorban a házasságot követően vált a Szent György-plébániatemplom református templommá. Ez évszázadokra meghatározta a település felekezeti viszonyait.^[31]

• Erdélyi fejedelmek listája

• ↑ C. Tóth: Szapolyai és Bátori: C. Tóth Norbert. „Szapolyai János és ecsedi Bátori István viszonya 1526 előtt”. Századok – A Magyar Történelmi Társulat folyóirata 2012, 146. évfolyam (2. szám), 441-463. o.  
• ↑ C. Tóth: Ecsedi ág: C. Tóth Norbert. „A Bátori család ecsedi ága az 1440-es években”. Szabolcs–Szatmár-Beregi Szemle (2006/3.).  ^{[halott link]}
• ↑ Horváth: Ecsedi várbirtokok: Horváth Richárd. „Az ecsedi Bátoriak várbirtokai a kései középkorban”. Szabolcs–Szatmár-Beregi Szemle (2006/3.).  ^{[halott link]}
• Documenta ad historiam familiae Bátori de Ecsed spectantia I. Diplomata 1393-1540. Ad edendum praeparaverunt Richardus Horváth, Tiburtius Neumann, Norbertus C. Tóth. Szerk. C. Tóth Norbert. Nyíregyháza, 2011 (könyvismertetés Szaszkó Elek 2011, Turul 84/3, 105-107).
• Báthori várkastély A Báthori család története
• Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal: I. kötet [Aaron - Benyovszky]. Pest: Friebeisz István. 1857. 216–234. o.  
• Borovszky Samu Szatmár vármegye
• Gyulafehérvári káptalan levéltára (1357)

• http://lexikon.katolikus.hu/B/Báthori.html
• Nagy László: A rossz hírű Báthoryak; Kossuth, Bp., 1984
• Tanulmányok Nyírbátor és a Báthori család történetéhez; szerk. Dám László; Báthori Múzeum, Nyírbátor, 1986 (Folia historica et ethnographica)
• Tempfli Imre: A Báthoryak valláspolitikája; Márton Áron, Bp., 2000 (Studia theologica Budapestinensia)
• Erdély és a Szentszék a Báthory korszakban. Kiadatlan iratok, 1574–1599; sajtó alá rend. Kruppa Tamás; SZTE, Szeged, 2004 (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez)
• Az ecsedi Báthoriak a XV-XVII. században; szerk. Szabó Sarolta, C. Tóth Norbert; Báthori István Múzeum, Nyírbátor, 2012 (A Báthori István Múzeum kiadványai)
• Magyar Zoltán: A híres Báthoriak. Történelmi emlékek és folklórhagyományok; Kairosz, Bp., 2012
• Sárkányok, főurak, asszonyok. A Báthoryak a művelődés- és irodalomtörténetben; szerk. Mercs István, előszó Kiss Gy. Csaba; Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, Nyíregyháza, 2015 (Modus hodiernus)
• Berki Anna: Lengyel püspökség, lengyel rokonság. Fejezetek az utolsó Báthoryak és a lengyel katolicizmus kapcsolatából; Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Budapest, 2021