August Kekulé (eredeti nevén Friedrich August Kekule, 1895-től a cseh nemesi cím birtokában a Kekule von Stradonitz toldattal (Darmstadt, 1829. szeptember 7. – Bonn, 1896. július 13.) német elméleti vegyész, egyetemi tanár, a szerves kémia történetének nagy alakja, a benzolgyűrű szerkezetének elméleti kidolgozója.[12]
Nevének írásmódja
Családi neve eredetileg Kekule, a franciás -é hangot csak később vette fel a nevében.[13]
Életpályája
Ludwig Karl Kekule hivatalnok családjában született. Apja rózsanemesítéssel is foglalkozott. August nyelvtehetsége hamar kitűnt: anyanyelvén túl franciául, olaszul és angolul is kiválóan tudott. Ugyanakkor egyetemi évei során (1847-ig) rendszeresen sportolt. Szeretett zsonglőrködni és táncolni is. Előbb a kémia magántanára volt Heidelbergben, majd 1859 és 1865 között a belgiumiGenti Egyetem tanára volt. Ezután Bonnban tanított az egyetemen pályafutása végéig. 1862-ben kötött házasságot Gentben az angol Stephanie Droryval,[14] George William Drory gázgyáros lányával. Fiuk, Stephan Kekule jogász lett. Második házassága Luise Högel (1845–1920) 1876-ig tartott; ebből további három gyermeke született.
Művei
Nagyobb munkái, amelyeket azonban nem fejezett be: Lehrbuch der organischen Chemie (1859) és a Chemie der Bensolderivate (1867).
Ralph Burmester, Andrea Niehaus (Hrsg.): Kekulés Traum – von der Benzolformel zum Bonner Chemiepalast, Begleitpublikation zur gleichnamigen Sonderausstellung im Deutschen Museum Bonn, Bonn 2011.
Wolfgang Göbel: Friedrich August Kekulé (= Biographien hervorragender Naturwissenschaftler, Techniker und Mediziner. Bd. 72, Teubner, Leipzig 1984. ISSN0232-3516)
Klaus Hafner: August Kekulé. Dem Baumeister der Chemie zum 150. Geburtstag (= Darmstädter Schriften. Bd. 46). Justus-von-Liebig-Verlag, Darmstadt 1980, ISBN 3-87390-063-7.
Alan J. Rocke: Image and Reality. Kekule, Kopp, and the Scientific Imagination. University of Chicago Press, Chicago IL u. a. 2010, ISBN 978-0-226-72332-7.
Ez a szócikk részben vagy egészben az August Kekulé című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.