Ariete

1982-ben az olasz hadsereg megfogalmazta igényét egy új harckocsi iránt, amellyel az addig szolgálatban lévő német Leopard 1 és amerikai M-60 Patton típusú harckocsijait kívánta leváltani. Feltételként szabták, hogy az új járművet Olaszországban kell terveztetni és építtetni, a 21. század jelentette új kihívásoknak megfelelően.1984-re sikerült megfogalmazni az olasz hadsereg igényeit, így elkezdődhetett a tervezés. Még ebben az évben a hadsereg felkérte az Iveco, Fiat és Oto Melara cégek alkotta konzorciumot az új generációs harckocsi tervezésére és építésére. Az első prototípus 1986-ban készült el, mellyel a 450 nap alatt folytatott tesztek során 3000 darab lövedéket lőttek ki. A hiányosságok kiküszöbölése után az olasz hadsereg 1995-ben 200 darab Ariete harckocsit rendelt, melyek közül az első az év végén megérkezett a kijelölt alakulathoz. A mintegy 970 millió dollár értékű program végül 2002 elején fejeződött be.Az első években jelentős hiányosságok mutatkoztak a páncélzat és a motor terén, azonban ezeket sikerült megoldani.

Az Ariete fő fegyverzetét egy 120 mm-es löveg képezi, amelyet elláttak hővédő köpennyel és füstelszívóval. A harckocsi összesen 42 töltetet képes szállítani, amelyből 15 a töltőben, 27 pedig a vezető melletti tárolóban helyezhető el. Az ágyú képes minden 120 mm-es, NATO-kompatibilis lövedék kilövésére (így az űrméret alatti páncéltörő lövedékeket is képes indítani).

A harckocsi másodlagos fegyverzetét két darab 7,62 mm-es géppuska alkotja, amelyből az egyik az ágyúval párhuzamosított, a másik pedig légvédelmi célokat szolgál és a torony tetejére van felszerelve (a géppuskákhoz összesen 2400 darab lőszer szállítható).

A törzs és a torony is hegesztett acélból készült, a harckocsi elejét, illetve a torony elejét és oldalait további páncéllemezekkel erősítették meg. A páncélzat összetétele szigorúan titkos. A személyzetet a Sekur SpA által fejlesztett NBC (nuclear, biological, Chemical) védelmi rendszer óvja a nukleáris, biológiai vagy kémiai támadásoktól. A torony mindkét oldalán 4-4 Galix 80 mm-es gránátvető található, melyek előrefelé képesek kilőni különböző típusú gránátokat (füstgránát, könnygáz-gránát, villanógránát).

Az Ariete felépítése hagyományosnak mondható: a vezető a harckocsi jobb elülső részében foglal helyet, vezetés közben három periszkóp (melyek közül a középső éjjellátó) segíti a munkáját. A parancsnok helye a torony jobb oldalán található. A panoráma periszkóp mellett egy monitorral is rendelkezik, melyre az irányzó hőképalkotó berendezésének képét lehet vetíteni. A töltő munkáját két periszkóp segíti, melyek közül az egyik előre, a másik balra néz.

A harckocsi tűzvezető rendszerét a firenzei Galileo Avionica vállalat tervezte és készítette. E rendszer segítségével akár álló, akár mozgó célpontra való tüzelés is lehetséges (függetlenül a napszaktól).A tűzvezető rendszer magában foglalja a parancsnok stabilizált, nappali/éjjellátó üzemmódban is alkalmazható panoráma periszkópot, az irányzó periszkópját (amely hőképalkotó üzemmóddal is rendelkezik), valamint egy digitális tűzvezető számítógépet és lézeres távolságmérőt.A tűzvezető számítógép képes elemezni (a harckocsi meteorológiai szenzoraitól kapott információk alapján) a szél erősségétől kezdve a páratartalomig sok adatot, melyeket összevet a harckocsi adottságaival, a löveg állásával valamint a lövedék és célpont adataival, így növelve a lövés pontosságát.

A harckocsi mozgékonyságát egy Fiat V-12 MTCA dízelmotor biztosítja, amely 937 KW - 1247 LE - teljesítmény leadására képes. Maximális sebessége 65 km/h, hatótávolsága pedig 550 km.

• Olaszország: 200 darab.

• C1 Ariete típusismertető

A Wikimédia Commons tartalmaz Ariete témájú médiaállományokat.

• Battle Tanks (angolul)
• Army-technology.com (angolul)