Az argánfa(Argania spinosa) egy fás szárú növényfaj, a vajfafélék (Sapotaceae) családjába tartozó Argania növénynemzetség egyetlen faja. Természetes körülmények között csak Északnyugat-Afrikában fordul elő, a Marokkó délnyugati részén húzódó, félsivatagos Sous-völgy bennszülött faja. Elterjedési területe mintegy 8000 négyzetkilométer kiterjedésű, Marokkó mellett kisebb részben átnyúlik Algériába is.
Az argánfák 8-10 méteres magasságig nőnek meg, életkoruk elérheti a 200 évet is. Jellemzően göcsörtös törzsű, szétterülő lombkoronájú, tövises fák, lombkoronájuk körmérete akár a 70 métert is elérheti; ágai a föld felé hajlanak. Ovális levelei 2-4 centi hosszúak, lekerekített csúcsúak. Áprilisban nyíló virágai aprók, ötszirmúak, színük halvány zöldessárga.
Termései 2-4 centiméter hosszúak és 1,5-3 centiméter szélesek, a gyümölcsök héja keserű, terméshúsa édeskés illatú, de kellemetlen ízű. A gyümölcsök belsejében igen kemény csontár található, melynek súlya az egész termés negyedét is meghaladhatja. A csontáron belül 1(-3) mag található, melyek igen gazdag olajtartalmúak, a belőlük kinyerhető argánolajat étkezési és kozmetikai célra is kiterjedten alkalmazzák. A terméshúst állatok takarmányozásához használják fel. A termések beéréséhez több mint egy év szükséges, betakarításukra általában a virágzást követő év júniusában-júliusában kerülhet sor.
Nevének eredete
Az argan szó, ami többek között a faj magyar és tudományos nevének is alapjául szolgál, annak a berber népcsoportnak (a silháknak) a nyelvéből származik, amely a fa fő termőterületén él. Mivel a silhák életében az argánfa kiemelkedő jelentőséggel bír, a silha nyelvben számos kifejezés létezik a növény különböző részeinek és különféle érettségi állapotainak megnevezésére, a szüretelés és a feldolgozás egyes munkafázisaira. Középkori arab orvosi források harjānként említik a fát, amely kifejezés ugyanezen tőből ered.
Termesztése
Marokkóban az argánligetek, arganeraiek kiterjedése több mint 8000 négyzetkilométer, területüket az UNESCObioszféra-rezervátummá nyilvánította. A faj élőhelye a XX. században a korábbinak csaknem felére zsugorodott, a 2000-es évek elejétől azonban fokozatosan nő a világpiaci kereslet az argánolaj iránt, ezért a marokkói kormányzat elszánta magát az argánfa termőterületeinek növelésére. Az argánexportból származó bőséges bevétel ugyanakkor új veszélyt szült a fák számára: a váratlan jólét a gazdálkodókat arra készteti, hogy még több kecskét tartsanak, amelyek azonban felugrálnak az argánfák ágaira, és ott elfogyasztják a friss hajtásokat.[3]
Az argánfát ma már több más országban is termesztik, elsősorban Izrael egyes régióiban.[4][5][6]
Felhasználása
Marokkó egyes területein az argánfa bogyóját ugyanúgy hasznosítják, mint az olajbogyót: hasznosítják a faanyagát, a magjából kisajtolt olajat - étkezési, gyógyászati, közmetikai célra, sőt még üzemanyagként is -, a gyümölcshúst pedig állatok takarmányához adják. Nagyon gyakran hozzátartozik az argánfák megjelenéséhez a lombkoronában ugrándozó és legelésző kecskék látványa; az argánolajat is a hagyományos feldolgozási eljárások során leginkább azokból a csontárokból nyerték ki, amelyek előzőleg keresztülhaladtak a kecskék tápcsatornáján.[7] Az argánfa termése a virágnyílás után bő egy évvel, a következő nyáron érik be teljesen, gyűjtését jogszabályok és lokális tradíciók is szabályozzák.
Az argánolajat jellemzően női közösségek állítják elő nehéz és időigényes fizikai munkával. Ehhez először el kell távolítani a csontárokat körülvevő gyümölcshúst, majd meg kell törni az igen kemény csonthéjat. A további feldolgozás módja attól függ, milyen célra kívánják értékesíteni a végterméket: étkezési felhasználáshoz a magokat az olajütés előtt enyhén megpirítják, ha viszont kozmetikai célú felhasználásra kerül az olaj, abban az esetben a pirítást kihagyják, máskülönben a végterméknek nagyon intenzív diószerű illata lenne.[8] A magokat péppé zúzzák, amit azután néhány hétig pihentetnek, így a szilárd összetevők leülepednek az edényzet aljára. A nyers olajat végül még szűrhetik is, attól függően, hogy milyen tisztaságú olajra van igény, de bizonyos mennyiségű lebegő szilárd anyag még a legfinomabb argánolajokban is előfordulhat. Az olaj leszűrése után megmaradó anyagot ugyancsak állatok takarmányozására használják. A hagyományosan préselt olaj normál körülmények között 3-6 hónapig, az újabban egyre inkább elterjedő száraz préseléssel készülő olaj 12-18 hónapig tartható el, maguk a csontárok pedig feltörés nélkül akár 20 évig is megőrzik minőségüket.[9]
Az olaj átlagosan mintegy 80 százalékban tartalmaz telítetlen zsírsavakat és jobban ellenáll az oxidációnak, mint az olivaolaj. Használják mártogatónak, saláták és kuszkusz készítéséhez, tésztaételeknél és más hasonló célokra. Népszerű édesség Marokkóban a mogyoróvajhoz hasonló konzisztenciájó amlou, amit pörkölt, órölt mandula vagy mogyoró, argánolaj és méz felhasználásával állítanak elő és többnyire kenyérre kenve fogyasztják. Kozmetikai és gyógyászati célra pirítás nélkül préselt olajat használnak, a marokkói népi gyógyászatban elsősorban bőrbetegségek kezelésére használják, de az ezredforduló óta rohamosan nő a népszerűsége a legnagyobb kozmetikai cégek körében is.[10][11][12]
Levelei, virágai és éretlen terméseiTermései a Toulouse-i múzeumban
Források
T.J. Lybbert (2007). „Patent Disclosure Requirements and Benefit Sharing: A counterfactual case of Morocco’s argan oil”. Ecological Economics64 (1), 12–18. o. DOI:10.1016/j.ecolecon.2007.06.017.
(2004) „Does Resource Commercialization Induce Local Conservation? A Cautionary Tale from Southwestern Morocco”. Society & Natural Resources17 (5), 413–430. o. DOI:10.1080/08941920490430205.
(2002) „Market-Based Conservation and Local Benefits: The Case of Argan Oil in Morocco”. Ecological Economics41 (1), 125–144. o. DOI:10.1016/S0921-8009(02)00020-4.
O. M'Hirit. L'arganier: une espèce fruitière-forestière à usages multiples. Pierre Mardaga (1998). ISBN 2-87009-684-4
(1987) „The argan tree (Argania sideroxylon, Sapotataceae), a desert source of edible oil”. Economic Botany41 (2), 221–233. o. DOI:10.1007/BF02858970.
Rachida Nouaim. L'arganier au Maroc: entre mythes et réalités. Une civilisation née d'un arbreune espèce fruitière-forestière à usages multiples. Paris: L'Harmattan (2005). ISBN 2-7475-8453-4
(1992) „The argan: multipurpose tree of Morocco”. Kew Magazine9 (2), 76–85. o.
Elaine M. Solowey. Supping at God's table. Thistle Syndicate, 75–76. o. (2006). ISBN 0-9785565-1-8
Luigi Cristiano e Gianni De Martino (2000), "Marocco atlantico. In terra di Argania", Erboristeria domani, 233, pp. 78–85.
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Argania című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.