Aquilifer

Az aquilifer neve a latin aqulia (sas szóból ered, utalva a jelvényhordozó által hordozott ezüst- – ritkábban arany – sasra, amely a legio jelvénye volt. (Standardizálásra i. e. 104 körül, Marius hadseregreformja keretében került sor, ezt megelőzően más állatokat is hordoztak jelvényként a legiók.

E jelvényből minden legio eggyel rendelkezett, elvesztése a legnagyobb szerencsétlenségnek számított – Suetonius megemlékezik arról, hogy a teutoburgi csata során megsemmisített legiók (a XVII., a XVIII. és a XIX.) aquiláit visszaszerző Germanicus e tettével tovább növelte egyébként is szárnyaló népszerűségét.

A sast a köztársaság korában, békeidőben az aerariumban (kincstár) őrizték, míg háborúban a táborban egy kis szentélyben tartották (sacellum).^[1]

Az aquilifer rangban kiemelkedett a közkatonák közül. Közvetlenül a centuriók után következett, megelőzvén azok helyetteseit, az optiókat. Zsoldja a közkatonák zsoldjának kétszerese. A császárkorban a jelvényhordozók csoportjába (bővebben: Signiferi) tartozott.^[2]