Alibánfa

magyarországi község Zala vármegyében

Alibánfa község Zala vármegyében, a Zalaegerszegi járásban. 1871-ben Alibánfa egyesült Lukafa kisközséggel.

Alibánfa
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióNyugat-Dunántúl
VármegyeZala
JárásZalaegerszegi
Jogállásközség
PolgármesterBlaskovics László Csaba (Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám8921
Körzethívószám92
Népesség
Teljes népesség411 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség69,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5,84 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 53′ 23″, k. h. 16° 54′ 60″46.889730°N 16.916610°E, k. h. 16° 54′ 60″46.889730°N 16.916610°E
Alibánfa (Zala vármegye)
Alibánfa
Alibánfa
Pozíció Zala vármegye térképén
Alibánfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alibánfa témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fekvése

Nemesvitai Viosz Kunigunda (18171865) asszony, nemes Vida Lajos (18211874), lukafai földbirtokosnak a hitvese.

Zalaegerszegtől 11 kilométerre északkeletre, a Zala folyó mentén helyezkedik el. A települést keleten és nyugaton szőlőhegyek veszik körül.

Belterületén a 7354-es út halad végig észak-déli irányban, de északi peremén elhalad a Sümeg-Zalaegerszeg közti 7328-as út is.

Sűrű autóbusz-összeköttetésben áll a megyeszékhellyel, Zalaegerszeggel. A község közvetlen közelében (közigazgatási területére részben át is nyúlva) található a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonal zalaszentiváni vasútállomása.

Története

Első fennmaradt írásos említése 1414-ből való, „Possessio Olywanchfalwa” néven. Az Alibán előtag az Olivant francia személynévből, a falu hajdani földbirtokosának nevéből ered.[3]

A 16. században a törökök többször pusztítottak a településen, amely a század végére teljesen lakatlanná vált.

1699. november 6.-án I. Lipót magyar király földbirtokot adományozott tarródi és németszecsődi Tarródy Mihálynak és feleségének, alsóeőri Farkas Mihály özvegyének, ságodi Péter Évának; az adományozásból kimaradt Farkas Mihály és ságodi Péter Éva három fiúgyermeke boldogfai Farkas János, Péter és István, akik később perelték be mostohaapjukat, Tarródy Mihályt.[4]

1716-ban III. Károly magyar király adományozott földbirtokot a Boldogfai Farkas családnak, és a falu fokozatosan újratelepült .[5]

1790-ben a nemesi összeirásban Tarródy Sándor fia Tarródy István egyetlen alibánfai földbirtokosként szerepel.[6] Egy későbbi összeírásban, 1829-ben a Tarródy család már nem szerepel, helyette feltűnnek néhai Koltay Károly gyermekei, Koltay József, Károly, László és István, egyházasbüki Simon József (1775-1827), táblabíró, földbirtokos, a néhai, Egyházasbükön lakó Simon János fia Sipos József és testvére László.[7] Egyházasbüki Simon József (1775-1827), táblabíró, és orosztonyi Farkas Anna gyermekei a Háshágyon bekönyvelt Ozmánbükön születtek, amelynek a középkori neve "Egyházasbük" volt.

1871-ben Alibánfa egyesült a szomszédos Lukafa kisközséggel.

Az 1950-es évek óta Alibánfa lakosságának jelentős része Zalaegerszegre jár dolgozni. Közigazgatási és oktatási intézmények Zalaszentivánon vannak.

A településen polgárőrség működik.[8]

Nevezetessége

Római katolikus műemlék jellegű templom a Fő úton. A falu első templomát 1757-ben kezdték építeni, és 1777-re lett kész, de ez a templom a 19. században elpusztult. 1854-ben új, klasszicista templomot emeltek. A templom két kis gyertyatartója barokk. A templomot 1864-ben bővítették, 1937-ben pedig renoválták. Ekkor készültek freskói, amelyek Szent Györgyöt és Alexandriai Szent Katalint ábrázolják.

Közélete

Polgármesterei

  • 1990–1994: Cziráki Imre (független)[9]
  • 1994–1998: Németh László (független)[10]
  • 1998–2002: Németh László (független)[11]
  • 2002–2006: Németh László (független)[12]
  • 2006–2010: Németh László (független)[13]
  • 2010–2014: Cziráki Imre (független)[14]
  • 2014–2019: Blaskovics László Csaba (független)[15]
  • 2019–2024: Blaskovics László Csaba (Fidesz-KDNP)[1]
  • 2024-től:

Népesség

A település népességének alakulása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
407
404
394
380
415
411
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 94,4%, cigány 4,3%. A vallási megoszlás: 80% római katolikus, 3% református. 3,5% felekezeten kívülinek vallotta magát.[16]

Jegyzetek

További információk

Kapcsolódó szócikkek