Agostinho Neto az angolai Ícolo e Bengóban született 1922-ben, amikor az ország még portugál gyarmat volt. Neto orvosi tanulmányokat folytatott a Portugáliai Coimbrában és Lisszabonban, ahonnan 1959-ben tért haza.[10] A következő évben a gyarmati hatóságok politikai okokból – betegei jelenlétében – letartóztatták. Amikor a betegek tiltakoztak orvosuk őrizetbe vétele ellen, a rendőrök tüzet nyitottak, és több embert agyonlőttek; a sebesültek száma 200 volt. A következő két évet fogságban töltötte a Zöld-foki szigeteken és Portugáliában. 1962-ben Marokkóba menekült, ahol csatlakozott az angolai felszabadítási mozgalomhoz. Az év végén az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (Movimento Popular de Libertação de Angola, MPLA) vezetőjének választották.[11]
Az MPLA Agostinho Neto vezetésével (és az FNLA valamint az UNITA mozgalmakkal szövetségben) felszabadító háborút indított a portugálok ellen. Amikor 1975-ben Portugáliában forradalom tört ki, Angola a többi portugál gyarmattal együtt elnyerte függetlenségét, és az újonnan létrejött Angolai Népköztársaság első elnöke Neto lett.[10] A függetlenség kikiáltása után az FNLA száműzetésbe szorult, az MPLA és az UNITA pedig szembefordultak egymással, és a két fegyveres mozgalom között harcok törtek ki. A marxista irányultságú MPLA Kuba katonai támogatásával kerekedett felül. Neto 1979-ben bekövetkezett haláláig vezette az országot.[11]
Költészete
Agostinho Neto elismert költő. Portugál nyelven megjelent kötetei: Colectânea de poemas, 1961; Com os olhos secos, 1963; Sagrada esperança, 1974.[10] Magyar nyelven Vérzünk virágzunk címmel, Tóth Éva fordításában, az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg verseskötete 1980-ban.[12]
Emlékezete
Agostinho Neto angolai hivatalos megítélése pozitív. A legmagasabb állami kitüntetés az Agostinho Neto érdemrend.[13] Róla nevezték el a luandai egyetemet.[14] Nemzetközi repülőtér viseli a nevét a Kongói Köztársaságban[15] és az 1990-es évekig a Zöld-foki Köztársaságban.[16]
Ugyanakkor az Amnesty International nevű emberjogi szervezet szerint 1977-ben a Neto vezette Angolában megkínoztak és bírósági ítélet nélkül kivégeztek ellenzéki személyeket.[17]
Magyarul megjelent művei
Agostinho Neto beszéde; in: Az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom, MPLA I. kongresszusa. 1977. december 4-10.; ford. Gulyás András; Kossuth, Bp., 1978
Vérzünk virágzunk. Válogatott versek; vál., ford., bev. Tóth Éva; Európa, Bp., 1980