A vírusok osztályozása a vírusokat próbálja elhelyezni a biológiairendszertan keretein belül. A sejtes szerveződésű élőlények viszonylag kiforrott rendszerezéseivel szemben a vírusok osztályozása állandó viták és javaslatok tárgya. Az élő és élettelen határán állnak, és az a tény, hogy szaporodásukban teljes mértékben a gazdasejtre utaltak, arra enged következtetni, hogy a sejtes szerveződés után alakultak ki. Ma leginkább sejtekből kiszakadt, bizonyos önállóságra szert tett, makromolekuláris rendszernek tekintik őket. A vírusok az óceánok leggyakrabban előforduló biológiai entitásai.
Rendszerezésük
A vírusokat főként fenotípusuk alapján rendszerezik, ezen belül a morfológiájuk, nukleinsavtípusuk, szaporodásuk módja, gazdaszervezetük és az általuk okozott betegség jellege szerint. Jelenleg két fő séma kombinációja alapján osztályozzák a vírusokat leggyakrabban. David BaltimoreNobel-díjas biológus kidolgozta a Baltimore-rendszert, ami a vírusokat római I-VII. közötti csoportokba osztotta genomuk típusa és a replikáció módja szerint. Ehhez csatlakoznak a nevezéktani szabályok és irányelvek, amiket az International Committee on Taxonomy of Viruses dolgozott ki.A csoportok a következők:
I: kettős szálú DNS-vírusok (dsDNA) (pl. adenovírusok, herpeszvírusok, himlővírusok)
II: egyszálú DNS-vírusok (ssDNA) (pl. parvovírusok)
III: kettős szálú RNS-vírusok (dsRNA)(pl. reovírusok)
IV: (+)egyszálú RNS-vírusok ((+)ssRNA) (pl. picornavírusok)