A prométium izotópjai

Wikimédia-listaszócikk

A prométium (Pm) mesterséges elem, elsőként 1945-ben állították elő. Nincs stabil izotópja, és a természetben sem fordul elő, leszámítva azt a nyomnyi mennyiséget, amely spontán maghasadás és az 151Eu alfa-bomlása során keletkezhet. Harmincnyolc radioizotópját írták le, közülük a legstabilabbak a 145Pm (felezési ideje 17,7 év), a 146Pm (5,53 év) és a 147Pm (2,6234 év). A többi izotóp felezési ideje 1 évnél rövidebb, a többségé a fél percet sem éri el. 18 magizomerje ismert, közülük a legstabilabb a 148mPm (t1/2 41,29 nap), 152m2Pm (t1/2 13,8 perc) és 152mPm (t1/2 7,52 perc).

A prométiumizotópok atomtömege a 125,95752–162,95368 u tartományba esik (Pm-126 és Pm-163). A legstabilabb izotópnál (145Pm) könnyebbek elsősorban elektronbefogással alakulnak át, míg a nehezebb izotópok főként negatív béta-bomlóak. Előbbiek esetén a bomlástermék többnyire neodímium, az utóbbiaknál főként szamárium.

Mivel a prométium a természetben nem fordul elő, standard atomtömege nem adható meg.

A prométiumizotópok stabilitása

A periódusos rendszer első 82 eleme közül csak kettőnek nincs stabil izotópja – az egyik ilyen a prométium, a másik a technécium (43-as elem). Ezt a jelenséget az atommagok cseppmodelljének egyik ritkán előforduló hatása okozza.

Prométium-147

A prométium-147 felezési ideje 2,62 év, az atomreaktorokban neodímium 147-ből béta-bomlással keletkező hasadási termék. A 142Nd, 143Nd, 144Nd, 145Nd, 146Nd, 148Nd és 150Nd izotópok vagy stabilak vagy rendkívül hosszú a felezési idejük, így ezen tömegszámú prométiumizotópok béta-bomlással nem keletkezhetnek, így hasadási termékként sem keletkeznek számottevő mennyiségben. A 149Pm és 151Pm felezési ideje csak 53,08 és 28,40 óra, így a hónapokig vagy évekig pihentetett kimerült fűtőelemrudakban már nem fordulnak elő.

A prométium-147-et béta-sugárforrásként és radioizotópos termoelektromos generátorokban használják, energiasűrűsége mintegy 2 watt/gramm. Fényporral keverve felhasználták az Apollo holdkomp elektromos kapcsolókarjainak megvilágítására, valamint a holdjáró műszerfalának világító festékében is.[1]

Táblázat

nuklid
jele
Z(p)N(n) 
izotóptömeg (u)
 
felezési időbomlási
mód(ok)[2][m 1]
leány-
izotóp(ok)[m 2]
magspin
gerjesztési energia
126Pm6165125,95752(54)#0,5# s
127Pm6166126,95163(64)#1# s5/2+#
128Pm6167127,94842(43)#1,0(3) sβ+128Nd6+#
p127Nd
129Pm6168128,94316(43)#3# s [>200 ns]β+129Nd5/2+#
130Pm6169129,94045(32)#2,6(2) sβ+130Nd(5+,6+,4+)
β+, p (ritka)129Pr
131Pm6170130,93587(21)#6,3(8) sβ+, p130Pr5/2+#
β+131Nd
132Pm6171131,93375(21)#6,2(6) sβ+132Nd(3+)
β+, p (5·10−5%)131Pr
133Pm6172132,92978(5)15(3) sβ+133Nd(3/2+)
133mPm130,4(10) keV10# sβ+133Nd(11/2−)
IT133Pm
134Pm6173133,92835(6)22(1) sβ+134Nd(5+)
134mPm0(100)# keV~5 sIT134Pm(2+)
135Pm6174134,92488(6)49(3) sβ+135Nd(5/2+,3/2+)
135mPm50(100)# keV40(3) sβ+135Nd(11/2−)
136Pm6175135,92357(8)107(6) sβ+136Nd(5−)
136mPm130(120) keV47(2) sβ+136Nd(2+)
137Pm6176136,920479(14)2# percβ+137Nd5/2+#
137mPm150(50) keV2,4(1) percβ+137Nd11/2−
138Pm6177137,919548(30)10(2) sβ+138Nd1+#
138mPm30(30) keV3,24(5) percβ+138Nd5−#
139Pm6178138,916804(14)4,15(5) percβ+139Nd(5/2)+
139mPm188,7(3) keV180(20) msIT (99,83%)139Pm(11/2)−
β+ (0,17%)139Nd
140Pm6179139,91604(4)9,2(2) sβ+140Nd1+
140mPm420(40) keV5,95(5) percβ+140Nd8−
141Pm6180140,913555(15)20,90(5) percβ+141Nd5/2+
141m1Pm628,40(10) keV630(20) ns11/2−
141m2Pm2530,9(5) keV>2 µs
142Pm6181141,912874(27)40,5(5) sβ+142Nd1+
142mPm883,17(16) keV2,0(2) msIT142Pm(8)−
143Pm6182142,910933(4)265(7) napβ+143Nd5/2+
144Pm6183143,912591(3)363(14) napβ+144Nd5−
144m1Pm840,90(5) keV780(200) ns(9)+
144m2Pm8595,8(22) keV~2,7 µs(27+)
145Pm6184144,912749(3)17,7(4) évEC145Nd5/2+
α (2,8·10−7%)141Pr
146Pm6185145,914696(5)5,53(5) évEC (66%)146Nd3−
β (34%)146Sm
147Pm[m 3]6186146,9151385(26)2,6234(2) évβ147Sm7/2+
148Pm6187147,917475(7)5,368(2) napβ148Sm1−
148mPm137,9(3) keV41,29(11) napβ (95%)148Sm5−,6−
IT (5%)148Pm
149Pm[m 3]6188148,918334(4)53,08(5) óraβ149Sm7/2+
149mPm240,214(7) keV35(3) µs11/2−
150Pm6189149,920984(22)2,68(2) óraβ150Sm(1−)
151Pm[m 3]6190150,921207(6)28,40(4) óraβ151Sm5/2+
152Pm6191151,923497(28)4,12(8) percβ152Sm1+
152m1Pm140(90) keV7,52(8) perc4−
152m2Pm250(150)# keV13,8(2) perc(8)
153Pm6192152,924117(12)5,25(2) percβ153Sm5/2−
154Pm6193153,92646(5)1,73(10) percβ154Sm(0,1)
154mPm120(120) keV2,68(7) percβ154Sm(3,4)
155Pm6194154,92810(3)41,5(2) sβ155Sm(5/2−)
156Pm6195155,93106(4)26,70(10) sβ156Sm4−
157Pm6196156,93304(12)10,56(10) sβ157Sm(5/2−)
158Pm6197157,93656(14)4,8(5) sβ158Sm
159Pm6198158,93897(21)#1,47(15) sβ159Sm5/2−#
160Pm6199159,94299(32)#2# sβ160Sm
161Pm61100160,94586(54)#700# msβ161Sm5/2−#
162Pm61101161,95029(75)#500# msβ162Sm
163Pm61102162,95368(86)#200# msβ163Sm5/2−#

Megjegyzések

  • A # jel a nem kizárólag kísérletekből, hanem részben szisztematikus trendekből származó értéket jelöl. A nem kellő megalapozottsággal asszignált spinek zárójelben szerepelnek.
  • A bizonytalanságokat rövid formában – a megfelelő utolsó számjegy után zárójelben – adjuk meg. A bizonytalanság értéke egy standard deviációnak felel meg, kivéve, ahol az izotóp-összetételt és standard atomtömeget a IUPAC nagyobb bizonytalansággal adja csak meg.

Jegyzetek

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Isotopes of promethium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A neodímium izotópjaiA prométium izotópjaiA szamárium izotópjai
Izotópok listája