Čojluk

település Horvátországban

Čojluk falu Horvátországban, Lika-Zengg megyében. Közigazgatásilag Udbinához tartozik.

Čojluk
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeLika-Zengg
KözségUdbina
Jogállásfalu
Irányítószám53234
Körzethívószám+385 053
Népesség
Teljes népesség3 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság735 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 31′ 09″, k. h. 15° 43′ 46″, k. h. 15° 43′ 46″
SablonWikidataSegítség

Fekvése

Korenicától légvonalban 25 km-re, közúton 32 km-re délre, községközpontjától légvonalban 3 km-re, közúton 4 km-re délnyugatra, a Korbava mező nyugati szélén, Kurjak és Rebić között fekszik.

Története

Török eredetű neve kis falut, telepet jelent, de területe már sokkal korábban lakott volt. A 15. században említett Ćojluk vára ókori japod erődítmény romjaira épült. A japodok az illírek egyik törzse egészen a római hódításig uralták ezt a vidéket. A középkorban a Gusić nemzetség birtoka volt, valószínűleg ők építették a középkori várat is. A török 1527-ben Čojluk várát is elfoglalta. Egy 1577-es feljegyzés szerint a várat a török megerősítette, majd pravoszláv és muzulmán lakosságot telepített ide. Az 1685 és 1699 között dúlt osztrák-török háborúban a falu ismét néptelen lett. A muzulmánok Bihács irányába, a pravoszlávok Dalmácia felé és Brinje környékére menekültek. Čojluk 1698-ig puszta volt, majd Észak-Dalmácia és Észak-Lika területéről szerbek települtek be. Martin Brajković zenggi püspök 1700-ban pravoszláv lakosságú faluként említi. 1712-ben a knini Dopuđa és Majstorović, a brinjei Kalanj és Knežević és a smiljani Basara családok lakták.[2] A falunak 1857-ben 188, 1910-ben 171 lakosa volt. A trianoni békeszerződés előtt Lika-Korbava vármegye Udbinai járásához tartozott. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az első világháború után sokan vándoroltak ki Amerikába, valamint Szlavónia, Koszovó és a Vajdaság területére települtek át. 1991-ben lakosságának 98 százaléka szerb nemzetiségű volt. A szerbek Podlapača parókiájához tartoztak. 1995 augusztusában a faluban 13 családi ház állt, melynek lakói a horvát csapatok elől Szerbiába menekültek. 1998-ban már csak 5 házban laktak.[2] A falunak 2011-ben mindössze 11 lakosa volt.

Lakosság

Lakosság változása[3][4]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
1882011782002342111711761121171107853401511

Nevezetességei

Az Úr Színeváltozása tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1745-ben épült. A második világháború idején az usztasák felgyújtották.[2]

További információk

Jegyzetek