Útifűfélék

Az új rendszerezés szerinti Plantaginaceae sensu lato igen heterogén, kozmopolita család, amelynek legtöbb faja a mérsékelt övben él.

Lágy szárú növények és cserjék mellett néhány gyökeres vízinövény tartozik ide (pl. a Callitriche nemzetség). Virágaik kétajkúak és sok esetben sarkantyúsak vagy valamelyest sugarasak. Nagy diverzitása miatt a család leírása nem egyszerű.^[1]

Leveleik állásaa spirálistól az átellenesig, szerkezetük egyszerűtől az összetett levélig változó. A Lamiales rendben szokatlan vonás a mirigyszőrök fejrészének függőleges tagolódása.

A virágok is meglehetősen változatosak, egyes nemzetségeknek 4 az alapszáma (pl. négytagú csésze és párta), mint az Aragoa nemzetségé (bár ennek éppen öttagú a csészéje), másoknak 5-8 az alapszáma (mint a Sibthorpia nemzetségé). A legtöbb nemzetségben a virágok poliszimmetrikusak. A porzók száma 1-4 (leggyakrabban 4), egy ötödik porzó csökevényei is előtűnhetnek. A szirmok száma 5, ezek közül a két felső teljesen összeforrhat (Plantago, Veronica). A termés toktermés, ami a sejtek közötti rések mentén felnyílik. A Veronica nemzetségben ez hosszirányban történik meg; az Antirrhineae fajaiban ez a felnyílás szabadítja ki a pollent a portok csúcsáról; vagy egy a tok körüli, transzverzális irányú körkörös vonalon is keresztülmehet. A virágporszemek trikolpát-trikolporátok, exinéjük hálózatos.

A család tagjait kémiailag egy iridoid (az aucubin) – bár ez egyes esetekben (Gratioleae, Sibthorpia, Ellisiophyllum, Digitalis) glikoziddal helyettesítődik, a mannit és több zsírsav jelenléte köti össze. A kromoszómák alapszáma x=6 vagy x=11 lehet.

A morfológiai heterogenitás miatt nehéz a többi családtól egyértelmű, külsődlegesen elkülönítő jeleket találni, de azért léteznek szünapomorfiák: ilyen például, hogy a párta kialakulását megelőzi a porzótáj kifejlődése.

A család rovarok porozta fajaiban a virágtakaró színes, különböző mértékben (Veronica – enyhén, Digitalis, Antirrhinum, Linaria, Penstemon – erőteljesen) zigomorf szimmetriájú. A Globularia nemzetségben a virágok ötcimpásak, kétajkúak, ám fejecskébe csoportosulnak. A Plantago nemzetségben erősen redukált virágtakarót találunk, hártyás szirmokkal, hosszú porzókkal; pollenjüket a szél terjeszti. A vízi környezetben élő, testvércsoporti kapcsolatban álló két nemzetség a Callitrache és a Hippuris. A Callitrache csupasz, egyivarú virágai közül a hím virágban egyetlen porzót, a nőivarú virágban két termőlevelet találunk, melyből négy makkocska fejlődik. A pollentömlő a száron át képes a szomszédos virágba áthatolni. A világszerte elterjedt Hippuris vulgaris levélzete örvös, peremszerű csésze, egyetlen porzó és egy termőlevél található virágában.

Korábbi osztályozásokban a Plantaginales rend egyetlen családja volt, de a filogenetikai kutatások az APG által összegzett eredményei szerint a Lamiales rendbe sorolták.Hagyományosan mindössze három nemzetség, a Bougueria, a Littorella és a névadó Plantago tartozott ide. Az újabb kutatások azonban kiderítették, hogy a Plantaginaceae sensu stricto nemzetségei több, akkor a Scrophulariaceae (tátogatófélék vagy görvélyfűfélék) családhoz sorolt nemzetség közé esnek. Mivel a Scrophulariaceae típusnemzetsége, a Scrophularia nem volt érintett, a polifiletikusnak bizonyult Scrophulariaceae-t megnyirbálva (de megtartva) a Plantaginaceae-t jelentősen kibővítették.

Bár a család legrégebbi neve a Veronicaceae (1782), az International Code of Botanical Nomenclature (ICBN) döntése értelmében a Plantaginaceae (1789) a konzervált név, így előnyt élvez a család bármilyen más elnevezésével szemben (az ICBN az 1789 előtt publikált családneveket nem veszi figyelembe). Szóba került még az Antirrhinaceae név is, de az Angiosperm Phylogeny Group a Plantaginaceae nevet fogadta el. Ennek ellenére Olmstead (2003) a Veronicaceae név használatát választotta.

Újabban a Lindernia-t néhány más génusszal együtt (pl. Picria) plasztiszgének elemzése alapján leválasztják^[1][2] egy új családba, Linderniaceae néven,^[3] melyet Haston et al. 2007, (más néven LAPG II) APG II utáni („Post-APG II”) családnak tekint.^[4] Rahmanzadet et al. a Gratiola nemzetség Gratiolaceae családba elkülönítését is javasolják,^[3] azonban ezt Haston et al. nem támogatják.^[4] Az APG III-rendszer már tartalmazza az új családot.

A kibővített Plantaginaceae s.l. / Veronicaceae 90 nemzetségből, mintegy 1700 fajból áll. A legnagyobb nemzetség a Veronica kb. 450 fajjal. A Veronica magában foglalja a korábban külön nemzetségként kezelt Hebe, Parahebe és Synthyris taxonokat is. A Plantaginaceae valamennyi nemzetsége a Scrophulariaceae családból „jött át”, kivéve ahol ez külön fel van tüntetve. A nemzetségek 12 nemzetségcsoportba (tribus) csoportosíthatók, Albach et al. 2005^[1] alapján.

Tribus Antirrhineae

• Acanthorrhinum
• Albraunia
• Anarrhinum
• oroszlánszáj (Antirrhinum): 20-30 fajjal
• Asarina
• Chaenorrhinum
• pintyő (Cymbalaria)
• Ephixiphium
• Galvezia
• Gambelia
• Holmgrenanthe
• Holzneria
• Howelliella
• Kickxia
• Lafuentea
• gyujtoványfű (Linaria): kb. 150 fajjal
• Lophospermum
• Mabrya
• Maurandella
• Maurandya
• Misopates
• Mohavea
• Neogaerrhinum
• Nuthallanthus
• Pseudorontium
• Rhodochiton
• Sairocarpus
• Schweinfurthia

Tribus Veroniceae

• Kashmiria
• Lagotis
• Paederota: 2 fajjal
• Picrorhiza (beletartozik a Neopicrorhiza is)
• Scrofella
• Veronica, magában foglalja a korábbi Besseya, Chionohebe, Cochlidiosperma, Hebe, Parahebe, Pseudolysimachion és Synthyris taxonokat; kb. 450 fajjal (ebből csak a Hebe és a Pseudolysimachion kitesz 180-at)
• Veronicastrum
• Wulfenia: kb. 6 fajjal, köztük:
  • Wulfenia carinthiaca
  • Wulfenia blecicii
• Wulfenopsis

Tribus Digitalideae

• gyűszűvirág (Digitalis), tartalmazza az Isoplexis-t is
• Alpenbalsam (Erinus)

Tribus Plantagineae

• Aragoa
• útifű (Plantago): kb. 275 fajjal; tartalmazza a Bougueria^[1] és a Littorella^[1] nemzetséget

Tribus Cheloneae

• Brookea
• Chelone (pajzsvirágnak vagy gerlefejnek is nevezik)
• Chionophila
• Chionophila
• Collinsia
• Keckiella
• Nothochelone
• Penellianthus
• bugatölcsér (Penstemon)
• Tonella
• Uroskinnera

Tribus Russeliae

• Russelia
• Tetranema

Tribus Gratioleae

• Achetaria
• Adenosma
• Ambulia
• Amphianthus
• Artanema: egyesek a Linderniaceae családba helyezik^[5]
• Bacopa: mintegy 60 fajjal
• Bryodes
• Bythophyton
• Dizygostemon
• Dodartia
• Dopatrium
• Encopella
• Geochorda
• Gratiola: 25 fajjal (csikorgófű)
• Hydranthelium
• Hydrotriche
• Ildefonsia
• Limnophila
• Limosella ⇒ Scrophulariaceae-ba áthelyezendő Oxelman et al. 2005 szerint^[2]
• Mecardonia
• Morgania
• Otacanthus
• Philcoxia^[6]
• Scoparia
• Stemodia
• Tetraulacium

Tribus Callitriceae

• mocsárhúr (Callitriche) (korábban a Callitrichaceae család egyetlen génusza)
• Hippuris: korábban a Hippuridaceae-ba sorolták, egyetlen fajjal:
  • vízilófark (Hippuris vulgaris)

Tribus Sibthorpieae

• Ellisiphyllum
• Sibthorpia

Tribus Globularieae

• Campylanthus
• gubóvirág (Globularia): 20-25 fajjal; (korábban a Globulariaceae családba tartozott)
• Poskea (korábban a Globulariaceae családba tartozott)

Tribus Hemiphragmeae

• Hemiphragma

Tribus Angelonieae

• Angelonia
• Basistemon
• Melosperma
• Monopera
• Monttea
• Ourisia

A következő régi családok sorolódtak át a Plantaginaceae alá: Antirrhinaceae, Aragoaceae, Callitrichaceae, Chelonaceae, Digitalidaceae, Ellisophyllaceae, Erinaceae, Linariaceae, Littorellaceae, Oxycladaceae, Psylliaceae, Scopariaceae, Sibthorpiaceae, Trapellaceae, Veronicaceae.

A korábbi Conobea nemzetség a Picria nemzetséghez sorolódott, amit viszont újabban a Linderniaceae családba választanak külön.^[5]

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Plantaginaceae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Wegerichgewächse című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2 
• Podani János: Magyarország edényes flórája a nagymérvű rendszertani változások tükrében, Bot. Közlem. 94(1-2): 155-174, 2007.^{[halott link]}

• Gyűszűvirág: színes dísz- és gyógynövény