Ennek eredete 18. századi. Itt van az elnök hivatala és a francia kormány ülésterme.
Az Élysée-palota a Champs-Élysées közelében helyezkedik el, a 8. kerületben(8e arrondissement). Az Élysée név a görög Élüszion szóból származik, ahol a görög mitológiában az istenek kegyeltjei kaptak helyet haláluk után. A Champs-Élysées kifejezés a magyar irodalmi nyelvben „az elíziumi mezők” formában ismeretes.
A fontos külföldi látogatókat a közeli Hôtel de Marigny rezidencián szállásolják el.
Évreux grófja, Hyacinthe Rigaud képe, c. 1720.Az Hôtel d'Évreux és kertjei c. 1737.
Armand-Claude Molet[1] építésznek volt egy telke a Párizstól nyugatra fekvő Roule faluba tartó út mentén (a mai Rue du Faubourg Saint-Honoré), amely hátul egy királyi tulajdonú telekkel, a Grand Cours-ral, a Champs-Élysées-n keresztül. 1718-ban ezt eladta Louis Henri de La Tour d’Auvergne-nek, Évreux grófjának. Az egyezség köztük az volt, hogy Mollet hôtel particulier stílusú rezidenciát épít a grófnak, cour d’honneur-rel (díszudvarral), hátul kerttel.
Az Hôtel d’Évreux 1722-ben készült el, és bár azóta többször is alakítottak rajta, a francia klasszicista építészet szép példája maradt. Amikor 1753-ban meghalt, Évreux grófja Párizs legcsodáltabb házát hagyta maga után. Az épületet maga a király, XV. Lajos vásárolta meg, de nem maga, hanem szeretője, Madame de Pompadour számára. Azok közül, akik számára ez visszatetsző volt, feliratokat akasztottak a kapukra, ilyen feliratokkal: „A király szajhájának háza”.[2] A márkiné halála után a palota visszaszállt a koronára.
1773-ban a palotát Nicolas Beaujon, a királyi udvar bankárja és egyúttal Franciaország leggazdagabb embere vásárolta meg, akinek mesés festmény gyűjteménye elhelyezéséhez szüksége volt egy fényűző „vidéki házra”. (Ez a terület abban az időben még Párizs határán kívül feküdt.) A bankár Étienne-Louis Boullée építészt bízta meg, hogy jelentős átalakításokat végezzen az épületen, egyszersmind tervezzen hozzá egy angol stílusú kertet. Hamarosan olyan mesterművek kerültek ide, mint az ifjabb HolbeinA nagykövetek című képe (amely ma a londoni Nemzeti Képtárban van), vagy Frans HalsA bohémiai című festménye (ma a Louvre-ban). Az átalakítások és a képek nemzetközi hírnevet szereztek a palotának, Párizs egyik legnevezetesebb házának tartották.
A palotát és a kertet 1787-ben Bathilde d’Orléans Bourbon hercegnő vásárolta meg 1,3 millió livre-ért.[3] Ő volt, aki először használta a palotára az Élysée nevet. A hercegnő a kertbe villák csoportját építtette, amelyeket Hameau de Chantilly névre keresztelt, a Hameau mintájára, amely az apósáé volt a chantilly-i kastélyban. A francia forradalom idején a hercegnő elmenekült az országból. Az Élysée-t elkobozták és bérbeadták. A kert Hameau de Chantilly név alatt ivó-evő-táncoló hely lett, a szobák pedig játékkaszinó-helyiségekké.[4]
Korábban, 1814-ben a Napóleon elleni győztes szövetséges seregekben szolgáló kozákok táboroztak az Élysée-ben.
Az ingatlan később visszakerült eredeti tulajdonosához, a Bourbon hercegnőhöz, aki 1816-ban eladta királyi unokatestvérének, XVIII. Lajosnak.
Elnöki rezidencia lesz
A Második Köztársaság ideiglenes kormánya idején a Nemzeti Élysée(Élysée National) nevet kapta, és ekkor lett a köztársaság elnökének hivatalos rezidenciája. Az elnök több más hivatalos rezidenciát is használhat, köztük a rambouillet-i kastélyt, 45 kilométerre délnyugatra Párizstól, és a Marseille közelében fekvő Brégançon-erődöt (Fort de Brégançon).
1853-ban, a Második Köztársaságnak véget vető államcsíny (coup d’état) után III. Napóleon császár megbízta Joseph-Eugène Lacroix építészt a palota renoválásával. Ő maga a közeli Tuileriákba költözött, de megtartotta az Élysée-t, olyan diszkrét helyként, ahol a szeretőivel találkozhat. Egy titkos alagúton közlekedett a két palota között, amelyet azóta megszüntettek. Mióta Lacroix 1867-ben befejezte munkáját, az Élysée külseje lényegében nem változott.
III. Napóleon bukása 1871-ben véget vetett a palota monarchikus korszakainak. Adolphe Thiers elnök mindössze egy hónapot töltött itt 1872-ben. 1873. július 15-én Patrice de Mac-Mahon elnök az Élysée-ben fogadta az új Köztársaság első külföldi uralkodói látogatóját, Naszreddin perzsa sahot, majd feleségével és négy gyermekével 1874 szeptemberétől ide is költözött. Törvényt csak 1879 január 22-én hoztak arról, hogy az Élysée a francia elnökök hivatalos rezidenciája.
In 1899-ben Félix Faure lett az első elnök, aki az Élysée palotában halt meg.
Az Élysée-palota kertjei
A 20. századtól
1906 február 18-án történt először, hogy az elnöki mandátumot a palota lépcsőin adták át.
Az ezutáni átalakítások jelentősen módosítottak a palota belső díszítésén és modernizálták felszereléseit. Az első liftet Armand Fallières alatt illesztették be, Raymond Poincaré fejezte be a palota villanyosítását, Albert Lebrun építtette ki a központi fűtést. az első világháború idején Poincaré papírral vonatta be a palota ablakait, hogy nehogy betörje őket a német bombázás okozta vibráció.
1940 júniusában a palotát lezárták és üresen maradt egészen a második világháború vége utánig. Első új lakója 1946-ban Vincent Auriol lett, az ideiglenes kormány elnöke, majd 1947 és 1954 között a Negyedik Köztársaság első elnöke.
1959 és 1969 között a palotát Charles de Gaulle foglalta el, az Ötödik Köztársaság első elnöke. De Gaulle-nak nem tetszett, hogy a palota nem nyújtott elvonultságot, mint mondta: „nem tetszik annak a gondolata, hogy pizsamában kóborló királyokba botlok a folyosómon”. Az ő idejében vásárolta meg az állam a fényűző Hôtel de Marigny-t, ahol a külföldi állami vezetőket szállásolják el.
A szocialistaFrançois Mitterrand, aki 1981 és 1995 között volt elnök, úgy hírlett, ritkán használta az Élysée-t, mert jobban szerette a Szajna bal partján lévő saját otthona meghittségét. A közelben, a Palais de l’Alma egyik lakásában lakott kedvese, Anne Pingeot, akivel közös lányuk is született, Mazarine Pingeot.
Utódja, Jacques Chirac végig az Élysée-ben lakott feleségével, Bernadette-tel 1995 és 2007 között, amikor két elnöki ciklusát töltötte.
Chirac 105 százalékkal megemelte az Élysée költségvetését, évi 90 millió euróra, a L’argent caché de l’Élysée című könyv szerint. Évente egy millió eurót költöttek a palotába meghívott vendégek számára felszolgált italra, 6,9 millió eurót az elnöki személyzet jutalmazására és 6,1 millió eurót arra a 145 alkalmazottra, akiket Chirac felvett.
Az Élysée kertjében 2010-ig minden évben ünnepi fogadást adott az elnök a Bastille-napon. Ekkor Nicolas Sarkozy elnök, a magas francia államadósságra és a gazdasági válságra hivatkozva véget vetett a fogadások szokásának.
Az Élysée jelenlegi lakója Emmanuel Macron, aki 2017 óta elnök.
Leírása
Palais de l'Élysée, Paris.A bejárati kapu a Rue du Faubourg Saint-Honorén
A jól őrzött palota címe Rue du Faubourg Saint-Honoré 55. Az Avenue de Marigny kereszteződésénél található. A monumentális, négyoszlopos kapu, amelyet baluszter tetejű falak fognak közre, nagy kerek, ünnepélyes hangulatú udvarra vezet, amely kiemeli az épület fontosságát. A főépület francia klasszicista stílusú. A bejárati hall az udvarral és a kerttel van egy vonalban. A hosszú központi épület közepét egy nagy lakosztály foglalja el, amelyet a kertbe nyíló nagy szalon metsz át. Ennek az épületnek a középső része háromszintes, és két kétszintes szárny csatlakozik hozzá: jobbra az Appartement des Bainsbalra a Petit Appartement (privát apartment). A francia stílusú kert középső útja a központi épülethez igazodik. Mintás virágágyak, gesztenyefák és sövények sorai szegélyezik.
A földszint
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben az Élysée Palace című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.