A város nevében az Augs- szótag Augustus római császárra utal, aki a Lech és a Wertach összefolyásánál talált kelta településnek az Augusta Windelicorum (Augustus városa a vendek földjén) nevet adta.
A hagyomány szerint Trier után a mai Németország második legrégebbi városa. A római várost Kr. e. 15-ben alapították, Augusta Vindelicorum néven a vindelicusok területén. A Kr. u. 70-es tűzvészt követően a tábor és a polgárváros újra felépült, Traianus császár 95-ben Raetiaprovincia székhelyévé tette, Hadrianus császár pedig 121-ben municipiumi rangra emelte. Az ekkor már Municipium Aelium Augustum néven ismert település öt római főút kereszteződésében állt. 294-től Raetia secunda székhelye, és feltehetően a 3. század óta püspöki székhely volt. Diocletianus császár keresztényüldözése idején 304-ben itt végezték ki Szent Afra vértanút. A római hatalom meggyengülése után alemann törzsek foglalták el. A város búcsújáróhely volt, és a legtöbb római településsel ellentétben nem néptelenedett el, sőt az 5. század elejéről is jelentős építkezésekről tudunk.
Középkor
955-ben a várostól délre fekvő Lech-mezőn I. Ottó német király Ulrich augsburgi püspök segítségével vereséget mért a kalandozó magyarokra. 1156-ban Barbarossa Frigyestől újra városi rangot kapott. Két évvel később birodalmi gyűlés helyszíne volt, amelyen Frigyes meghozta az Augsburgi döntéstOroszlán Henrik és Freisingi Ottó püspök között, megalapítva München városát. 1276-ban Habsburg Rudolf szabad birodalmi város rangjára emelte. A várost a következő időszakban különböző patríciuscsaládok irányították, míg végül az elnyomás ellen tiltakozó kézművesek céhei is szóhoz jutottak a város irányításában. Ulrich Schwarz polgármester (1469-1478) felkarolta a kisebb céheket, megszabadította a várost adósságaitól, ám amikor szembekerült a patríciusokkal, véres eszközökhöz folyamodott, ezért kivégezték. 1540-ben megalakult az augsburgi tőzsde. 1547-re megszűnt a céhek befolyása a városban, és két kereskedőcsalád, a Fuggerek és a Welserek kezébe került a hatalom.
Reformáció
A város 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésben az evangélikus kisebbséghez tartozott. 1530-ban a reformációlutheri irányzatának képviselői benyújtották az Ágostai hitvallást(Confessio Augustiana), létrehozva ezzel az evangélikus egyházat. 1534. július 22-én a városi tanács nyolc kolostortemplom kivételével betiltotta a katolikus szertartásokat, és csak a város által engedélyezett prédikátorok működhettek. Ezzel kinyilvánította, hogy a város jogot formál a vallásos élet irányítására. 1548-ban V. Károly császár új alkotmányt adott a városnak, amelynek értelmében a város irányításában pontosan egyforma szerep jutott a katolikusoknak és evangélikusoknak (vagyis minden hivatalból, a polgármesteriből is, kettő volt). 1555-ben a Habsburgok és az evangélikus rendek között megszületett az augsburgi vallásbéke, ez nyugalmat biztosított a város életében.
Újkor
A Harmincéves háború alatt 1632-ben a svédek elfoglalták a várost, majd egy hosszú békeidőszak következett. A spanyol örökösödési háború során újra elfoglalták, ezúttal a bajorok (1703). Johann Heinrich Schüle itt alapította meg 1771-ben az első gyárat az európai kontinensen. A textilipar gépesítése 1794-ben Augsburgban is a takácsok felkeléséhez vezetett.
A Pozsonyi béke értelmében (1805) Augsburg elvesztette szabad birodalmi városi rangját, és Bajorország része lett. Johann Friedrich Cotta vezetésével itt adták ki a kor legjelentősebb napilapját, az Allgemeine Zeitungot. 1862-ben külön körzetté vált, amely a mai augsburgi járás elődje volt. A 19. században újabb ipari fellendülés következett, a textilipar mellett a gépgyártás (többek közt a ma is létező MAN – Maschinenfabrik Augsburg Nürnberg) volt jelentős, 1927-től pedig itt volt a Messerschmitt AG székhelye. 1898 óta jár a villamos a város utcáin, 1917 óta pedig közvilágítás van.
A város a II. világháborúban jelentős károkat szenvedett, hiszen több katonai létesítmény működött itt. 1942-ben a MAN tengeralattjáró-üzeme, 1944-ben pedig a Messerschmitt repülőgépgyár és a vasútállomás volt a célpont. 1945. április 28-án az amerikai csapatok ellenállás nélkül vonultak be a városba, és jelentős támaszpontot hoztak létre, amelyet csak 1998-ban, az amerikai hadsereg végleges kivonásakor adtak fel.
A háborús károk helyreállítása máig is zajlik, ám sok jelentős épület már eredeti szépségében tekinthető meg. A háborút követően fellendült a város sportélete is, 1972-ben pedig itt rendezték meg a müncheni Olimpiai játékok néhány selejtezőjét. 1970-ben létrejött az augsburgi egyetem, később a klinika, amely egyesítette a korábban szétszórtan működő egészségügyi intézményeket. 1999-ben mindkét folyó megáradt, és egy átszakadt gát miatt egész városrészek kerültek víz alá. A 2000-es években a gazdaság ingadozása jelenti a legnagyobb problémát, amely miatt a városban átlagon felüli a munkanélküliség.
Népesség
A római város az egyik legnépesebb római település volt az Alpoktól északra, kb. 15-20.000 lakossal. A középkorban és a kora újkorban a város 30.000 lakosával a Német-római Birodalom egyik legnagyobb városa (Köln és Prága mellett). Lakossága a következő évszázadok során nem növekedett, a 19. század folyamán viszont 26.000-ről 80.000-re nőtt. A II. világháborúig ez a szám újra megduplázódott. Ma 262.000 lakosa van.
A közösségi közlekedést a Augsburger Verkehrsverbund (AVV) irányítja. Hat helyi vasút, öt villamosvonal, 27 nappali és 6 éjszakai buszjárat működik a városban.
Vasút
Augsburgnak hét vasútállomása van, a legnagyobb az 1843-tól 1846-ig épített főpályaudvar, mely jelenleg felújítás alatt áll.
Légiközlekedés
Az augsburgi repülőtér a város északi határában, Affing és Gersthofen irányában található. A légikikötőt 1916-ban kezdték el építeni. 1985-ig, mint magánrepülőtér; majd 1985 és 2002 között országon belüli légiközlekedésben vett részt. 2002 óta csak magángépek leszállása engedélyezett.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Augsburg című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.